2009. július 31., péntek

Bálint "hegyet" mászik

Egyik apás délután beüzemeltük Bálinttal a videót meg az állványt. Ezek megvásárlását Ági korlátozottan támogatta (pedig mindkettőt Bálint miatt akviráltam :-), így néha fényes bizonyítékát kell adni, hogy szükség van ilyen eszközökre. A cél az volt, hogy meglepjük Anyát pár jól sikerült blogbejegyzéssel. Természetesen fél nap alatt lebuktunk, de a bejegyzés azért elkészült :-)


A videón Bálint megmászik engem (ha valakinek ez nem jött volna át). Külön ki szeretném emelni a becsapódást lefelé. Ha olyan kedve van és a feje is úgy áll, akkor ilyenkor ki szokott tekinteni rám (mivel én mindig röhögök ilyenkor, így ő is tudja, hogy nagyon viccesen érkezik le). Természetesen a motivációs eszközt sem kell bemutatnom - a mobilom. Ági bejegyzéseiben ilyenkor tesz egy ide illő linket, én sem akarok lemaradni: link. Természetesen Bálint nem ezért gerjed rá, de azért jó ezeket a dolgokat tudni.

Mire jó a borostyán lánc - apa szerint

Én nagy hívője vagyok a bio dolgoknak, a homeopatás cuccokban is nagyon hiszek és a népi bölcsességet is sokra tartom, így mindig is hittem, hogy Bálint nyakában nem hiába van az a borostyánlánc. Azt, hogy a fogzását segíti nem tudnám megerősíteni, de egyszer, amikor kettesben voltunk Bálinttal megláttam végre neki sem kellett titkolódznia és megmutatta, mire is jó...




Hogy mások szerint mire jó (természetesen mindenre), azt innen megtudhatod...

2009. július 30., csütörtök

Előszülinap

Ez itt egy Bálint a nagypapával, aki nemsokára 1 lesz.

Mivel mindenki össze-vissza nyaral, Bálint szülinapjához eső legközelebbi, majdnem mindenkinek jó időpont a ma délután volt. Így esett, hogy már fel is lett köszöntve Bálint az első szülinapja alkalmából.

Hogy mindenki jól járjon, volt torta kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Bálintnak hiába mutattuk, hogy fújja el a gyertyát, ő mindenképpen meg akart közelebbről ismerkedni a tűzzel. Kénytelen volt Apa példát mutatni és elfújni.

Bálint tortája - bár nem volt egy bonyolult szerkezet - jobb sorsa lett volna érdemes. A barackdíszítés még csak-csak bekerült a szervezetbe, de aztán jött a belsejének - őszilével sűrűre főzött és formába öntött tönkölydara - dagonyázása. Végül két kezes dobálásba fulladt a műsor.

Nagyjából ezen a ponton a lakástextilek védelme érdekében kimenekítettük az ünnepeltet a fürdőbe.

Kisebb zuhany, teljes ruhacsere és rövidebb takarítás után az ajándékok következtek. A legtutibb ajándék a nagyfülű papírzacskó. Occsó gyerek ez.

2009. július 29., szerda

Napirendünk II.

Bálint pár hónapos korában egyszer összeírtam a napirendünket, most - közeledvén az egy évhez - újra megpróbálkozom ezzel.
7.30 Ébredés
Valamikor 6.30 és 8.00 között. Ha - szerintünk - fogzási fájdalmak vannak, akkor a korábbi, jobb esetben az utóbbi időponthoz közelebb. Ébredés után még rövid játék az ágyban, addig elkészül a 2,5 dl reggeli. Pár hete reggel már nincs szopi.

8.00 Indul a délelőtt.
Én is reggelizem, ilyenkor az etetőszékben ül mellettem és ropogtat valamit. Egyébként még mindig pépeseket eszik, de ropogtatni imád. Pl. a kimondottan kemény kölesgolyót egyben benyomja a szájába és az előbb-utóbb eltűnik. Befelé. A puha zöldségektől, gyümölcsöktől azonban még mindig irtózik. Fintorogva szétnyomja a kezével és szétszórja. A dinnyét azonban megeszi, mert az is inkább olyan ropogós fajta.
Szóval együtt megreggelizünk. Aztán programozunk: boltba megyünk, vagy dévényes tornára vagy ügyet intézni vagy épp itthon maradunk. Ha itthon maradunk se tudok sok mindent csinálni mostanában, mert egyre inkább igényli, hogy játsszak vele.

11.30 Ebéd
Kb. 2,5 dl főzelék (turmixolt zöldség/gyümölcs hússal) és 0,5-1 dl desszert (turmixolt gyümölcs). Bár szépen ül az etetőszékben, annyit forgolódik, hogy alig találok bele a szájába. Ezért még mindig legtöbbször az autósülésben etetem.

12.30-15.00 Alvás
Ebéd után elvileg alvás jön. De ha később ébred általában nem rögtön ájul be. Ilyenkor ugyanaz a móka mint reggelinél. Én ebédelek ő mellettem bohóckodik valami kajával az etetőszékben. Aztán utána előbb utóbb elpilled. Ha fáradtnak látom, megitatom (cumisüveg, erősen hígított gyümilé) és beteszem az ágyába. Ha fekve marad és az arcához gyűri a pelenkát - azaz felveszi az alvópózt - akkor tudom, hogy alvás lesz, még ha kicsit reklamál is. Ha azonnal megpördül az ágyába és nem teszi le a fejét, akkor tudom, hogy nem lesz alvás: kiveszem és játszunk még.

16.00 Uzsonna
Turmixolt gyümölcs gabonával (pl. zabpehely) és / vagy tejtermékkel (általában joghurt, a sajtot és túrót nem nagyon szereti). A kedvenc kaják egyébként: cukkinis vagy céklás csirke, almás zabpehely husival, joghurt vegyes gyümölcsökkel -a lényeg hogy banán lehetőleg legyen benne.

Sokszor uzsi után is elmegyünk, főleg ha délelőtt nem voltunk vagy nagy meleg van napközben. A késő délutáni elmenés sokszor apával van. Főleg kedden és csütörtökön, amikor én angolra, (gyógy)tornára, (gyógy)masszázsra stb. megyek. Apával egy nagyon gyakran ismétlődő program a fagyizás a Szamos Cukiban. Bálint is már simán leküld egy tölcsért. Állítólag már fagyit is kóstolt.

20.00 Fürdés
Hatalmas pancsolás a nagykádban. A fürdetést és az akörüli teendőket továbbra is Tóni intézi, én a megfürdetett és felöltöztetett gyereket veszem át szopira, aki utána még azért megiszik egy jó deci tápszert is. Nem hiába, hisz hosszú lesz az éjszaka.

20.45 Alvás
Hetente kb. egyszer felébred éjjel, ilyenkor Apa visszaaltatja. Azonban ha egy szobában alszunk - azaz nem itthon vagyunk - akkor sokszor hallom, hogy röviden de hangosan felsír, majd szinte azonnal visszaalszik. Itthon nem. Két eset van: nem halljuk meg mindig, vagy itthon nyugodtabban alszik.

2009. július 27., hétfő

Öböl

Kimentünk az Öböl-be. Szuper jó és szép lett, második Római-part, hozzánk jóval közelebb, kevesebb néppel. Csak épp lángosos nincs (még).


A lángosos hiányát azért nagyon sérelmeztük - Bálint is nyomja a sajtos-tejfölös lángos sajt és tejföl részeit - , ezért kénytelenek voltunk a Nagymező utcába elgurulni a bulilángososhoz (éjjelenként is nyitva partik után), de vasárnap délután révén nem jártunk szerencsével. A Liszt Ferenc téren kárpótoltuk magunkat.

Nem szoktak hozzá az ilyen (kis) vendégekhez, de azért előhalásztak valahonnan egy etetőszéket. Kis idő múlva a tálcát is megtalálták rá...

2009. július 24., péntek

Törekvés felfelé

Bálint azt gondolta, hogy nem bohóckodik a négykézlábas próbálkozással, ő inkább felfelé törekszik. Kétféle tereptárgyon húzza fel magát térdelésbe, majd onnan segítséggel (nagyon imbolygós) állásféleségbe. Az egyik tereptárgy apa (pocakja). A másik tereptárgy anya (lába, melltartója, majd haja). Tegnap először a kanapéval is próbálkozott. De csak mert megfelelő tárgy a kanapén és ott volt a Wii pad is, ami ugye segít.

Pár másodperc után győzött a gravitáció és lett nagy zutty.


Azért ezt az állás dolgot nem forszírozzuk. A mászás és az önálló felülés is még hátra van a tananyagból.

2009. július 21., kedd

Kérdések - egyenlőre válaszok nélkül

Hat hónappal ezelőtt az "evett e eleget, hogyan sikerül elaltatni" című két kérdésen kívül más nem nagyon merült fel. Az éjszakák nyugisak voltak, nappal is aludt 2-3x, fogzás még nem volt stb. Nekem is több időm volt napközben, legalábbis így visszagondolva úgy érzem.
Mostanában azonban a kérdések száma jócskán megszaporodott, elsősorban a következőkkel: hogyan kössem le, mit engedjek meg, mit ne engedjek meg.
Természetesen az köti le, amit úgy egyébként nem kellene megengedni. Eddig egy dolgot tiltottunk konzekvensen: a virágok tépkedését és elfogyasztását (megjegyzem eddig korlátozott sikerrel). És persze azon dolgokat is tiltjuk, ami rá nézve még veszélyes. Minden más - CD-k pakolása, újságok tépkedése, szekrények rámolása - megengedett.

És hát itt vannak az elektronikai kütyük, amik minden babát rettenetesen érdekelnek.


Ki ne adná oda azt a mobilt, távirányítót stb. ha annyira kéri? S jöjjön hát a következmény: a telefonom némi értékcsökkenést szenvedett el, a számítógép billentyűzetéből kiesett a "J" betű, a távirányító lekopogom még működik. A telefon dolog elég érzékenyen érint, mert csak korlátozottan használható. Ugyanis azt érzékeli, hogy be van dugva a headset. Pedig nincs. Cserébe akkor se hallok semmit, ha valóban bedugom. Egy módon üzemképes: ha kihangosítom. Ez itthon még elmegy, de mondjuk egy boltban már kevésbé komfortos.
Persze akkor mondhatjuk azt, hogy mától nem szabad. De akkor hova a következetesség? Eddig szabadott, most meg hirtelen nem? Ez úgy se menne. Főleg ha a tegnapi két órás Sopron-Budapest útra gondolok, aminek 20. percében Bálint megunta a banánt és visított, hogy ki akar szállni. Persze hogy a táskám teljes tartalmát kétszer kipakoltam és odaadogtam neki tanulmányozás céljából.

Hogy felkészültebben álljak az ilyen jellegű problémákkal szemben, vettem pár hete egy könyvet. A kolléganőkkel tartott baba-mama összeröffenéseken már jócskán hallottam róla, hisz ők olvasták és sztoriztak belőle. Persze sokan szidják is, meg biztos már el is avult stb. (De azt gondolom, ha szidnak valamit - azaz beszélnek róla - az már eleve érdekes, legalább a megismerésre. Ha valami lapos, érdektelen, arról nincs mit beszélni, azaz nem is szidják.)
Szóval megvettem a Suttogó titkai II-t. Az egyest, ami a csecsemőkorról szól nem olvastam, de gondoltam azt már minek. Eddig az előszónak a felét sikerült kétszer elolvasnom, így egyenlőre ez a könyv is hasonló sorsra jutott, mint az a fél polcnyi szakirodalom, amit szintén nem olvastam el csecsemőápolás, gyereknevelés stb. témában.
Szóval továbbra is laikus gyereknevelő vagyok. Legkésőbb utólag majd úgyis rájövök, mit kellett volna másképp.

2009. július 19., vasárnap

Bálint blogol

Bálint szülők leülnek a gép elé és kalapálják a billentyűzetet. Mivel ez relatív gyakran előfordul, Bálint gyermek joggal gondolja azt, hogy ez egy szuper dolog. Ezért a vágyak netovábbja, hogy az ölünkben ülve ő is ezt tehesse.
Ily módon már törölt ki leveleket, megírt pár sort, illetve ismeretlen funkciókat hívott elő megismételhetetlen billentyűkombinációkkal.
Íme most egy-két gondolat Bálinttól:

uzk ubjbi b hhmjjz ,h u zrdftghhi7ttre3 dcnimikk9k8
zcggzhmkfrgv m mm v q

Itt be kellett avatkoznom, mert elkezdte tenyérrel komolyabban ütni a nagyi gépét. Persze most azt gondolod, eleve nem kellett volna megengedni, hogy elkezdje...

2009. július 18., szombat

Strandolunk

Korábban azt hittem a babák nem izzadnak. De Bálintnak állandóan csatakos mostanában a haja a tarkóján. Tegnap szegény már eléggé kivolt a melegtől, pedig most Sopronban vagyunk, ahol a lakás klimája egy nagyságrenddel kellemesebb, mint Pesten.
Délután négykor kimerészkedtünk a strandra, volt nagy öröm és a szokásos ezerrel pancsolás a vízben:
Lekerült a pelus is és a bepállott részeket levegőztettük. A szomszédból átjött egy másfél éves kislány ismerkedni. :-)

Aztán találtunk egy önként jelentkező Nagymamát és én elmentem úszni.
Ja és a legújabb tuti módszer Bálint megnevettetésére: a strandolás végén ki kell rázni a törölközőt. De jó alaposan.

2009. július 17., péntek

Baracklekvár

Pár hete - nagyjából mióta kúszik Bálint - nincsen el egyedül egy percnél tovább. Panaszos csatakiáltások közepette követ és addig nincs béke, amíg fel nem veszem. Aztán épp, hogy csak felállok vele meglát valami érdekeset és akkor az kell, de azonnal. Majd ismét bátorkodom kimenni a szobából, s ez fel is tűnik neki hamarosan, akkor az érdekes már nem olyan érdekes. Gondolhatnám, hogy ez az - egyébként állítólag 8 hónapos kortól jellemző - szeparációs szorongás vagy mifene. De igazából mindegy neki, hogy én vagy más van ott. Valaki legyen. Társaság kell, de mindig!
Épp ezért ritkaságszámba megy, ha valami mostanában hosszabban leköti Bálint figyelmét. Ilyen ritkaság az a 25 kg sárgabarack, amit lekvárfőzés céljából szereztünk be. A barackkal a következőképpen kell játszani.

A megfelelően puha darabokba mutatóujjat mélyen bele kell fúrni, majd az ujjat akurátusan lenyalagotni. Ekkor jöhet a következő darab. Hogy a lekvárfőzés is haladjon ezt az egyébként nem helyeslendő játékot ideiglenesen engedélyeztük.
Előzetes a következő számból: a dinnyeevés művészete.

2009. július 14., kedd

Szülinapozás

A 78-asok (azaz pl. én) 30. szülinapja után idén az egyetemi szakkolis társaság ifjabb, 79-es tagjai is úgy gondolták, hogy komolyabban meg kellene emlékezni arról, hogy többé nem 2-vel kezdődik éveik száma. Erre egy egész hétvégét szántunk Pannonhalma környékén. Volt is nagy szülinapi köszöntés emígy.
Hogy valami kulturális is legyen az evési-ivási programpontok között, megnéztük az apátságot. Babákkal persze. Az idegenvezető szólt, hogy kapcsoljuk ki a mobilokat. Az arcára az is rá volt írva, hogy jó lenne, ha a babákat is kikapcsolnánk.

A srác - mármint az idegenvezető - végül nem sokáig bírta a hangzavart és elég hamar rövidre zárta az apátság sztoriját.
Délutánra - egy borkóstolón is túl - a babákat már nem sikerült tovább babakocsiban, ölben, hordozóban stb tartani. Muszáj volt közelebbről megismerni az ebédelős terasz fapadlóit. Plédet elég felesleges volt letenni Bálint alá. Koszrekordot döntöttünk


Vasárnap Nyúl. Azaz vasárnap megfogyatkozott csapattal Nyúl híres nevezetességeit tekintettük meg. Hamar számba vettük őket...

2009. július 12., vasárnap

Megint a fű

Az előző, sikertelen próbálkozás óta jelentős előrelépés történt a fű és négykézlábra állás témában:


A pozíció megtartásának képessége percen belüli. A pozícióból előre történő elmozdulásnak még a gondolata sem merült fel. Legalábbis Bálintban nem.

2009. július 6., hétfő

Skanzen

Bárhová megyünk mostanában, ha odaérünk az első dolgunk az, hogy keresünk egy éttermet. Mire ugyanis reggel összecihelődünk, elindulunk és odaérünk a célhoz, addigra Bálintnak evésidő van. Persze ha már beülünk, akkor mi is fogyasztunk ezt-azt. Így volt ez tegnap is Szentendrén. Egy cigányzenekar húzta a nótát, ami némi fennakadást okozott az ebéd menetében. Bálint ugyanis - valószínűleg a hegedű miatt - sírásra görbülő szájjal, de feszült figyelemmel követte a zenét és zenészeket. Egy ideig. Majd döntött: mégiscsak sírás lesz.


Már hónapok óta terveztük, most végül sikerült elmennünk a Skanzenba.
Hatalmas. A feléig se nagyon jutottunk.

2009. július 4., szombat

Mit iszunk?

Némi tejet - reggel és este - és sok hígított gyümölcslét. Bálint pár hete egyszer csak rákapott az ivásra. Korábban max pár korty víz csúszott le kaja közben, amellett csak a tej volt nyerő. Nem kellett neki más. Egyszer azonban elkezdte inni a hígított gyümölcslét (pedig akkor épp meleg se volt). Így azóta abból elfogy jó sok. A nappali szoptatást elhagytuk. Különösebb megrázkódtatást és nehézséget ez nem okozott, maximum az elalvás. Korábban ugyanis mindig szopival aludt el délután. Pár napig így nehézkesebb volt az ügy, de most már - ha minden jól megy - akkor úgy alszik, mint este: ha álmos, beteszem az ágyába és horpaszt. Maximum előtte beszélget egy kicsit a rácsvédőn felsorakozott állatokkal.

2009. július 3., péntek

1 híján 1

1 hónap híján 1 éves Huncutka. Eleinte a napokat számoltuk, aztán a heteket, majd hónapokat. Ezentúl majd az éveket. Na jó, esetleg a fél éveket is.
A paraméterek: 76 és 9,17. Két hónapja nem hízott, csak némileg megnyúltak a sonkák.
A hónap a kúszás és a kosz jegyében telt. Azzal motiváltuk Bálintot a mozgásra, hogy hívtuk és ha sikeresen odakúszott a lábunkhoz, akkor felvettük. Na ezt hamar megtanulta, most már hívás nélkül is jön felvetetni magát. Elég gyakran.
Miután Bálint önállóan bejárja a lakást, feltörli azokat a helyeket is, amiket nem kellene. Délelőtt 10-re úgy néz ki, mint akit hetek óta nem fürösztöttek és nem kapott új ruhát. Mielőtt kilépünk a lakásajtón, igyekszem leporolni a hasát, letörölni az alkarokat, mert a végén még a szomszédok értesítik a Gyámhivatalt.
A hónap közepén áttért az egy délutáni nagy alvásra. De az elutazós hétvégék és az egyéb programok az új rendet mindig felborítják. Ilyenkor belefér egy-egy váratlan, pl. fürdetés előtti végkimerülés a nappali közepén:

2009. július 2., csütörtök

Kispasikkal

A hölgykoszorú után ma ismét a kispasikkal találkoztunk, no meg persze egyetemi barátosné mamáikkal. Dene házigazda magyarázott a hason csúszó kicsiknek, akik még csak áhítoznak a kanapé meghódításáról.

Bálint pedig előadta legújabb tudását: felhúzza magát rám (vagy másra), amikor mellette ülök. No nem állásba, hanem a térdeire. Egész úgy néz ki, mint aki egyszer majd mászni is fog. :-)