2010. december 29., szerda

Az első (elfelejtett) névnap

Ma reggel etetés közben egyszercsak bevillant, hogy bizony elfelejtettük a kicsi lány névnapját, ami tegnap volt esedékes. Már amikor nevet kerestünk, akkor komoly ellenérv volt Tóni részéről, hogy egy karácsony és szilveszter közti névnap nem jó választás. Nem baj - gondoltam -, ez nem lehet a fő szempont.
Mégis megesett, hogy a karácsony utáni nagy vendégeskedésben -most éppen napok óta Sopronban, ahol mindig hihetetlen forgalmat bonyolítunk - elmaradt a köszöntés. Sebaj, pár évig még nem veszi zokon e mulasztásunkat. Kárpótlásul utánanéztem, hogy Kamcsikát nem a gyógynövényről neveztük el, hanem ő a latin Camilius nevű pasi női párja. Állítólag nemesi születésű, no meg pozitív beállítottságú és vidám. Itt pl. Lucával vidámkododott ma.

Szeret a középpontban lenni (igaz, igaz, igaz!), örök boldog típus. Nem ismeri a lehetetlent, mindennek a jó oldalát látja. Így legyen. Boldog névnapot kislány!

2010. december 28., kedd

Születés II.

Az angyalkák -közismertebb nevükön Nagyszülők - Tóninak és nekem is hoztak ajándékot. Egy kis bronzszobrot.

"Születés II."

2010. december 26., vasárnap

Boldog karácsonyfa!

A bevásárlóközpontok nincsenek tekintettel a kisgyerekes szülőkre. Most még csak hagyján, de ha még jobban kinyílik a gyerek csipája, na akkor ember legyen a talpán, aki elmagyarázza, hogy miért van már mindenhol karácsonyfa, nekünk meg miért nincs. És hogy mások miért cipelik haza a fenyőfát, nekünk meg hogyhogy majd a Jézuska hozza.
Mivel a karácsonyi bevásárlást Bálinttal intéztük, így már számos karácsonyfa megtekintésén túl voltunk. Ennek ellenére Bálint- nagyon tisztelettudó módon - megilletődött, amikor 24-én a délutáni alvásból felkelve meglátta itthon a fát, ami balesetvédelmi okokból egy kis asztalon állt, alatta egy halom ajándék (röpke két és fél óra csomagolás).
Apa: - Bálint, mi ez itt?
B.: - Karácsonyfa.
Apa: - És mi van alatta?
B.: - Nagy asztal.

Anya: - Itt járt a Jézuska, hozott nekünk karácsonyfát és sok szép ajándékot. Az angyalkák segítettek neki. Bálint tudod milyen az angyalka?
B.: - Sárga. (Rövid gondolkodás) A villamos is sárga.

B. egyébként oly annyira belejött ebbe az ajándékozás témába, hogy azóta minden nap keresi a fa alatt (az újabb) ajándékokat.
Ja és az aktuális köszönés ala Bálint: "Boldog karácsonyfa!"

2010. december 22., szerda

Karácsonyra készülődve

Idén elkerült minket Murphy (betegség sűrű programok idején), így a múlt hét a karácsonyi partik jegyében telhetett. A kollegiális és munkahelyi ünnepségek után vasárnap pl. jött hozzánk sok aprónép, persze jöttek a szülők - és leendő szülők - is.
Mivel az EVK-s csapat nagy része idén nem tudott csatlakozni, gyakorlatilag egy asztal körül elfértünk. Abba persze nem gondoltam bele, hogy ami pár éve még 10 fő volt, az most már 17. Jövőre pedig ugyanebben a körben 19 lesz. Ha egyszer majd mindenki ráér, akkor valami csarnokot kell bérelnünk.
Bálint imádja a vendégségeket, főleg ha neki is van társasága. Hát most volt. Boga Bálint nem viccelt, egy nagy kosár kisautóval érkezett, amit kiöntöttek a kanapéra, hogy a társaság autómániás részét egész estére lekösse.

Bálint csak néha jött oda szaloncukrot rendezgetni anyához,

vagy apához.

2010. december 20., hétfő

Tündérke 8 hónapos múlt

Kamcsika pénteken töltötte be a 8. hónapot. És pár napja tud valami újat: mászik! A kúszást kihagyta.


Furcsa látvány ez nekünk, mert a bátyja egy évesen kezdett mászni. Irtó cuki, ahogy a pici lány kepeszt a dolgokért. Bálint pedig sportot űz abból, hogy megvárja, míg Kamilla odaér a becélzott tárgyhoz és egy másodperccel megelőzve őt elhappolja előle a cuccot.

Mivel nem szeret egyedül lenni, ha kimegyek a szobából, azonnal mászik utánam.



Egyébként is anyás a kis drága. Főleg este. Ha átadom pl. Maminak altatás céljából, visít. Visszaveszem elhallgat. Megint átadom, megint visít. És nem adja fel. Legalábbis eddig mindig ő bírta tovább. Ez általában nem gond, kivéve mondjuk csütörtök esténként, amikor a Bálint felelős Apa teniszezik és B. se akar aludni, csak ha az ágya szélén ülök. Persze Kamilla nélkül. Így sokszor megesik, hogy gyermekeink 22 után is kukorékolnak.
De nem csak arról van ám pontos elképzelése, hogy ki altassa őt. Hanem minden sok minden másról is!
Evés téren most épp ramatyul állunk. Gyakorlatilag csak szopi van. Ez mondjuk a múlt héten beszívott első komolyabb betegségnek - gennyes mandula finom antibiotikummal - is köszönhető. Nagy növekedést nem is produkáltunk a hónapban. Egész pontosan 7,6 kg és 69 cm Tündérke, azaz egy dekát se hízott a hónapban. De hát nem lehet mindig csak hízni...

2010. december 17., péntek

Felmászik és bemászik! Juj

Tegyük fel, hogy az ember lánya egyedül van otthon. No nem teljesen egyedül, mert ott van még két törpe, akinek testi épségét (és lelki békéjét stb.) felügyelnie kell. Tegyük fel továbbá, hogy hirtelen szükséghelyzet áll fenn. Ez előbb-utóbb illetve rendszeres időközönként előfordul. Nincs mese, meg kell látogatni a legkisebb helységet. Erre a kis időre a kettes számú törpét biztonságba kell helyezni, hogy ne veszélyeztesse őt az egyes számú. Erre vannak jól bevált módszerek, mint pl. kiságyba, járókába esetleg mózeskosárba fektetés. Egész pontosan csak voltak, mert mióta Bálint önállóan bemászik mindegyik fent nevezett eszközbe, azóta biztonságosnak nem mondható.

Bár már többször kiderült, hogy Kamilla elbírja Bálintot: szó nélkül elviseli, hogy Bálint ráfekszik (s közben ölelgeti: "ő a testvérem").
Az azonban, hogy a babakocsi vázán pontosan hogyan tud felmászni és bemászni a mózeskosárba Bálint, az számomra is rejtély. Még nem sikerült tetten érni, csak egy idő után kiabál, hogy vegyem ki. Ha egész álló nap ezen törném a fejem, akkor se jutna eszembe annyi rosszaság, mint ennek a kisembernek.

2010. december 15., szerda

Béna fotó a Mikulással

"Kedves Szülők! Örömmel értesítjük Önöket, hogy a Mikulás napi arcfestésről készített képek elkészültek." Nos arcfestésnek Bálinton nyoma sincs - mert hát ugye a festéktől piszkos lesz, és ő abból köszöni nem kér -, de béna arckifejezéses képből kaptunk vagy ötöt.

Ez amolyan zavarban vagyok arckifejezés. Általában még a kezét is a szájába tömi.

2010. december 12., vasárnap

Vártuk a Mikulást!

Ez a kérdéskör elég régre nyúlik vissza. Tavaly itthon látogatta meg Bálintot a Bence álnévre hallgató Mikulás, akitől minden jelen lévő kiskorú félt. Bálint ekkor még nem tudott beszélni. Nyár elején aztán elkezdte mondani a magáét, majd egy szép meleg júliusi napon egyszercsak közölte, hogy ő bizony fél a Mikulástól. Erre a témára eléggé rákattant, s gyakorlatilag azóta is napi szintű téma volt ez minálunk. Annyi fejlődést sikerült elérni, hogy a Mikulással kapcsolatban egy idő után már inkább azt emlegette, hogy hoz majd neki szerelőpadot, kisautót és ajándékot. (Az ajándék, mint gyűjtőfogalom még nem teljesen tisztázódott le.)
A várakozás jegyében tanultunk dalt (Hull a pelyhes...) és mondtuk, hogy a Mikulás akkor jön, ha esik a hó. Na erre a kitűzött dátum előtt másfél héttel, november végén megjött az idei első hó. A kommunikációt tehát ki kellett egészíteni azzal, hogy mivel most esik a hó, a Mikulás elindult, de nagyon messze lakik, ezért sokáig fog tartani mire ideér.
Aztán nagy nehezen, december 6-án ideért. Majd ideért még december 7-én és visszalátogatott 10-én is. Idén ugyanis nem maradtunk le a bölcsis Mikulásról, H1N1 járvány se volt, így a céges Mikulás se fújt visszavonulót, s itthon és a Nagymamánál is járhatott a Mikulás, mert volt némi ajándék.
A Mikulás bácsi megdicsérte Bálintot, mert nagyon kedves a húgával (öööö...., de legalábbis igyekszik)

és szépen játszik vele.

Valóban egyre inkább elszórakoztatják egymást: egymás mellett játszanak, Bálint néha odaszór valamit Kamillának, amiért ő borzasztó hálás, egészen addig amíg Bálint el nem szedi tőle...
A Mikulás persze megfogalmazott némi javító szándékú üzenetet is, miszerint nem szabad dobálni a játékokat. Ugyanis elég gyakran repülnek nálunk a tárgyak (s továbbra sem szívesen laknék a miénk alatti lakásban).
S most, hogy a Mikulás témát kimerítettük, jöhet a Jézuska-sztori!

2010. december 10., péntek

Kérdések

Megállapítottuk, hogy Bálint tájszólásban beszél. Palócosan. Pedig ha jobban belegondolok még nem járt kis országunk ama vidékén, ahol ez szokás.
Mostanában pedig már kérdez is.
#1 Minap este cselleng a lakásban - azaz feltűnően unatkozva járkál-, s bejön hozzám a konyhába és azt kérdezi: "Mi a helyzet?"
# 2 Tegnap délelőtt palacsintát sütöttünk Bálinttal. Na persze csak játszásiból, mert igaziból nálunk csak Apa süt palacsintát (minden héten min 1x). Szóval a palacsintasütőbe behelyezte a laposra nyomkodott gyurmát, majd rájött hogy valami nem stimmel: "Hol az olaj?".

2010. december 9., csütörtök

Kicsi a rakás


Tóni elég népszerű esténként, hazatérve a dógozóból.

2010. december 8., szerda

2010. december 6., hétfő

Hozzátáplálás apai módra

Egyet neki,
egyet meg neki.

Kamilla felült!

Ebbe a pozícióba saját maga keveredett. El is volt jó ideig, de aztán megmentettem... Forogni anya nagy bánatára nem nagyon forog, cserébe négykézláb áll meg felül...
Published with Blogger-droid v1.6.5

2010. december 5., vasárnap

Homokozás télen

Ősszel sokat gondolkodtam rajta, hogy a homokozót hogyan téliesítsem, mivel fedjem le. A nagy gondolkodás közben végül a játékokat se vettem ki a homokozóból. Ma a fiúk kiásták őket a megfagyott homokból.

Végülis ezekkel nem csak homokozni lehet, hanem "havazásra" is kiválóan alkalmasak.

2010. december 4., szombat

Megkezdődött az ádventi szezon

Eddig mindig Tóni bontogatta az adventi kalendáriumként szolgáló 24 kis zsákocskát. A helyzet idén nyilvánvalóan nem volt már tartható, új pályázó nőtt fel a feladathoz. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Tóni sem mondott le a naponkénti meglepiről. Csak neki máshová van most bekészítve...).
Bár egy-egy Kinder csoki bekerült a zsákokba, Bálint igazából - szerencsére és egyenlőre - nem igazán szereti. "Fáj tőle a fogam"-mondja. Így viszont elég nagy fejtörést okozott, hogy akkor mi kerüljön bele.
Első nap előkerült pl. két nehezen beazonosítható szőrös golyó, amit bár én kivinek neveztem, Bálint ellentmondást nem tűrve focilabdának minősítette és ennek megfelelően elkezdte rugdosni.

A már kiürített zsákokat gyűjtjük a falon, hogy aztán ha az összes teli zsák a csillárról lekerül falra, megjöjjön a Jézuska. A Jézuska mibenlétét egyenlőre azonban nem firtatjuk, mert még a Mikulás-felkészítő tanfolyam zajlik. Elég túlterhelt egy időszak ez....

2010. december 3., péntek

Mai gondolatok, csak úgy vegyesen

Biztos nagy az öröm sokaknál - pl. Bálintnál -, de én megőrülök ettől a hótól. Saját vigasztalásomra kerestem is gyorsan egy képet a novemberi tavaszról, ami nem is olyan rég volt.


Na de visszatérve a havas valóságba: Nem tudunk elindulni se gyalog - mert a babakocsit hóban tolni nem nagy vidámság -, se kocsival - mert csúszkálni a környező meredek utcákon sem nagy vidámság.
Bálintot pl. ma reggel szánkón szállította el Tóni a bölcsibe, ahol mostanában - a bezártság okán - kreatívkodnak. Festés van meg krumplipecsételés, aztán az elkészült műveket kiteszik az ajtóra, ráírva, hogy ki alkotta. K. Bálint feliratú alkotást még sose találtam. Gondoltam a minap, rákérdezek Bálintnál, hogy is áll ő ezzel a festés dologgal. Hamar jött a válasz: "Piszkos lett tőle a kezem."
Szöszölős játékokra továbbra se tudom rávenni itthon se. Max. pár perc rajzolás és gyurma után nagyon hamar elhangzik a "focizzunk" és a "bunyózzunk". Kamillában van minden reményem. :-)

2010. december 1., szerda

Ölibaba

Kamillának van egy pár hete felvett új szokása, melyet egyes napokon sportszerűen űz: ha közelítek vele a járóka fele, elkezd hevesen tiltakozni. Őt ugyan ide ne tegyem bele! Ha még inkább elemében van, akkor semmilyen kézből letevést nem díjaz. Ha letesszük megsértődik, ha felvesszük, vigyorog.

2010. november 29., hétfő

Babakoszt-diéta

Bálint téli immunerősítésére gondoltam, de arra kevésbé, hogy erre inkább nekem lenne szükségem. A hazahozott kórokozók ugyanis gyorsan terjednek itthon. Ha valamely szerencse folytán mégse lesz mindenki beteg, akkor is biztosra vehető, hogy én azért elkapom és sokkal hosszabb ideig, sokkal ramatyabbul leszek, mint B. Történt ez az idei harmadik outputorientált (értsd: hányós-fosós) betegséggel is. A mostani kórság elég durván indult, S.O.S jönnie kellett Maminak és megmenteni minket. Bálintba pl. hányáscsillapító injekciót is nyomtak. Hát ilyen is létezik. (Partikelléknek - alkoholos befolyásoltság miatti alkalmazás - nem javallt.)

Ilyenkor ugyebár diétázni kell. Megjegyzem, aki diétázott az már a szerencsésebb családtagok közé tartozott, hiszen tudott enni!
Bálint egészen speciális étrendet választott.
- Mit kérsz enni Bálint?
- Kamillát (azaz Kamilla ebédjét).


Legalább fogyott az íztelen brokkolipüré. Kamilla ugyse nagyon evett.

Két napig élt Kamilla kosztján Bálint, aztán harmadik nap elfogyott a brokkoli és sütőtökpürét csináltunk. Bálintnál kiverte a biztosítékot, hogy zöldről sárgára váltottunk.

2010. november 27., szombat

Megjött a tél

A tavalyi szezonhoz képest idén simán vette Bálint az első havat. Volt lábnyom nézés, hógolyózás, Mikulás várás.
Published with Blogger-droid v1.5.7

2010. november 26., péntek

Márton-napi tánci-tánci

Némileg el vagyok maradva a dokumentálással, így hát most következik a Márton-nap. Itthon is megettünk egy libát Tóni egyetemi barátaival, akik csupa fiú gyermekkel vannak felszerelkezve. Hogy-hogy nem, a fiúk Kamilla felé se néztek, mondhatni nem érdekelte őket ez a babázás dolog, cserébe elég hamar szétkapták a lakást és egymást is. Bálintnak akadt méltó ellenfele a verekedésben. Ilyenkor mindig megnyugvással konstatáljuk, hogy nem ő az egyetlen harcos a szelíd kismanók rengetegében.
A családi Márton-napon is talált magának Bálint szórakozást. Itthon is szoktunk táncolni (kézen-fogva megyünk körbe-körbe), de most erre még alkalmasabb partnert talált Kata személyében.

Zene se nagyon kellett hozzá.

2010. november 25., csütörtök

2010. november 19., péntek

Villámpost

A tegnapi nap két fő történése (amit a történelmi hűség miatt dokumentálnom kell):
1. Kamcsika nyelvét fölvágták. Hogy majd jól tudja pörgetni az "r" betűt. Kb. annyi ideig tartott míg ezt begépeltem (félkézzel, mert a másik kezemmel Kamillát tartom az ölemben).
2. Lecseréltem a kismama farmeremet egy hagyományosra. Pedig a világ legkényelmesebb darabja egy gumis derekú gatya: nem kell gombolgatni, övet használni és melegíti a derekamat. Ha nem kérdezik meg a hétvégén - megint -, hogy babát várok e, akkor le se vetem...

2010. november 17., szerda

Kamilla 7 hónapos

Ez itt az, aminek látszik.

Négykézlábon állás. Aki nem hiszi, nézze meg oldalról is.

Kamilla figyelmen kívül hagyva a javasolt mozgásfejlődési lépcsőket (úgy mint hasról hátra, majd hátról hasra forgás, kúszás) időnként négykézlábra áll. Hintázik egy kicsit előre-hátra, majd lepuffan.

Ez a hónap termése.
További termések: két fogacska, három centi (így összesen 68 cm) és fél kiló (így összesen 7,62 kg). A gyarapodás hátterében az áll, hogy a leányka elkezdett enni. Napi 1x, délutánonként benyom szinte egy teljes bébiüvegnyi kaját, ami akár ki is válthatna egy szoptatást, de Kamillának van egy külön gyomra erre, mert utána még bír szopizni is.

Beírattuk a csajt bölcsibe jövő ősztől. Pontosabban még csak jelentkeztünk, de nem voltunk ezzel egyedül, így kaptunk egy háromjegyű sorszámot. Kamilla egyébként már most rutinos és népszerű bölcsis. Uzsonna után, fél négykor megyünk Bálintért. Amíg Bálintot átöltöztetem, addig Kamcsi fekszik a kispadon, kiterülve mint a nagyalföld és fogadja a szintén hazamenésre készülődő bölcsisek érdeklődését. (Bálint ilyenkor rámászik a hugára, mutatván hogy ez a baba itt az ő játékszere...). A Mackó csoportban már két Kamilláról elnevezett játékbaba is van.

2010. november 14., vasárnap

Fantázia világ

Hogy ne csak Bálint rosszaságait dokumentáljuk, arról is kell, hogy írjak, hogy okosodik ám ez a gyerek. Bár szókincsfejlődését erősen visszaveti, hogy a nap 90%-ban csak egy tagadószót gyakorol, de kezd például elvonatkoztatni.
Minap reggel öltözünk, s közli, hogy ő bizony nem az általam kiszemelt sapkát akarja felvenni, hanem a "tigris sapkát". Beletelt kis időbe, míg rájöttem, hogy barna csíkos sapkát kéri. Ezt itt ni.

Itthon is fel-felveszi. Csak úgy. Lehet, hogy a Micimackóból már nem csak a "Tigris színre lép" című epizódot kellene nézetnünk vele...
Aztán itt vannak szerepjátékok. Ki tűzoltó, ki rendőr szeretne lenne. K. Bálint pedig "lángos-pizzás bácsi vagyok" felkiáltással napjában többször megfog egy párnát, laposra gyúrt gyurmát vagy egy tányéralátétet, s hozza az általa készített kukoricás pizzát.

2010. november 9., kedd

Dúl a dackorszak

Bálintnál dúl a dackorszak. Már régóta kedvenc szava a "nem". De nem csak úgy simán, hanem hangosan, mérgesen és összeszorított fogakkal. Egymás után többször ismételve. Eleinte még a "de igen" válasszal próbálkoztam, most már azonban sokszor ráhagyom. Legalábbis szóban nem vitatkozom vele, egyszerűen csak csinálom amit kellene. Vagy ha van időnk, akkor egy perc múlva újra próbálkozom nála. Itt például a vetkőztetéssel próbálkozom.

Az, hogy közben még vigyorog is, az csak a megtévesztés része...

Meglepő módon néha - szóbeli tiltakozást követően- mégis kooperál. De ha rászólunk vmi miatt - például ne kalapáljon Kamilla fején a főzelékes kanállal -, akkor borul a bili: dühbe gurul, eldobja ami a kezébe van, csapkod és rugdos. Legújabb mutatványai közé tartozik, hogy ha menni kellene, de ne nem akar, akkor leül a földre. Ez főleg akkor jó, ha az utcán, esőben adja elő. Anyukám szerint én a földön fekvést részesítettem előnyben, tehát a földre üléssel még mindig jól jártunk :-).
Mindamellett, hogy Bálint ilyen duli-fuli és imád verekedni (felmászik az ágyra és közli: anya, anya - vagy apa, apa - verekezzünk!), nagyon félős. Olyan dolgoktól tud félni, hogy csak na. Például az ultrahangos inhaláló gépből kijövő sópárától sikítva menekül. Hiába demonstráltuk, hogy Kamcsika is mennyire szeret inhalálni,

Bálintot nem sikerült rábírni. Így továbbra is tartja magát a standard bölcsi-nátha...
Visszatérve a dackorszakhoz, további megfigyelésem az, hogy - amint azt a mindenféle irodalmak is állítják - az agresszió valóban agressziót szül. Azaz, ha Bálint tombol és emiatt nálam is kezd elszakadni a cérna, akkor ő még jobban rákapcsol. Türelemjáték ez kérem szépen.

2010. november 7., vasárnap

Apa szabadságon

Tóni szabit kapott. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a gyerekek és én egy hétig Sopronban voltunk. Közösen lementünk, majd Tóni ment vissza Pestre, s kikísértük őt Bálinttal az esti vonathoz. Fel is szálltunk vele, s pont azon poénkodtunk, hogy le kellene szállni, még mielőtt Kamilla vacsoráját (azaz engem) is elvisz a vonat, amikor is szép lassan, de határozottan kigördült a szerelvény az állomásról. Intercity volt. Nem állt meg a következő faluban.

A részletekbe nem bonyolódva az lett a dolog vége, hogy leszálltam Bálinttal az első adandó alkalommal, ott felszálltunk egy ellenkező irányba tartó személyvonatra és még aznap hazaértünk. Kamcsika megvárt az elalvással.


Bálint pedig életében először ült mozgó vonaton (bár mivel vaksötét volt odakint, a mozgásból keveset érzékelt).

2010. november 5., péntek

Kamilla repül

Bálint anno elég gyakran előadta a repülős figurát: hason fekve kalimpál, keze, lába a levegőben. Igazából a mai napig csinálja. Tette ezt a gyógytornászok nagy bánatára, hiszen a csecsemőnek az a dolga, hogy letámassza a kezét, majd úgy forgolódjon. Kamilla is néha repül egyet.


Egyébként pedig ugyanolyan "rohamtempóban" fejlődik a mozgása: időnként, ha kedve szottyan, átborul a hátára. Ezt ugye két hónaposan láttuk először...
(Egy dologban azonban kétségkívül előbbre jár: B. kb.8-9 hónaposan esett le először a kanapéról, Kamillának ez tegnap már sikerült. A szemem láttára fejjel előre szépen lecsúszott a kanapéról, fejre állt, s csak a teljes landolástól sikerült megmentenem.)
Summa summarum, a dévényes gyógytornász kezelése alatt állunk megint és még mindig. S ha már itt tartunk, akkor szavazzatok Dévény Annára! (Magyar oktatás és köznevelés kategória)

2010. november 2., kedd

Képet a falra!

Vannak dolgok, amiket Tóni nagyon nem szeret. Ilyen például a szép fehér fal elrondítása annak színesre festésével vagy szögek beleverésével. Sajnálja a falat vagy mi. Ezért elég kevés kép van nálunk a falon (amik meglepő módon jellemzően fehérek).

Kamilla keresztszüleitől azonban kaptunk nemrég egy olyan képet (pontosabban rajzot), ami miatt biztosan kerül szög a falba.


Már gyakorlom a szögelést.

Ui. Itt az "eredeti", színes verzió.

2010. október 31., vasárnap

Keményen dolgoztunk a héten

A héten mindenki nagyon keményen dolgozott nálunk. Főleg ők itt ketten és főleg napnyugta után.

A jobb oldali szereplő kinövesztette az első két tejfogát. A kép bal oldali szereplője pedig épp az utolsó két tejfogát növeszti. Nála a fognövekedési státuszt nehéz megítélni, mert a hátsó őrlők kitapintása életveszélyes mutatvány lenne (egy leharapott ujj/ kísérlet). Ha szerencsénk van, akkor viszont enged bepillantást. Így megállapítottam, hogy sikeres volt az e heti munka: már csak egy fogacska hiányzik és teljes lesz a tejfogsor. Hogy aztán pár év nyugi után elkezdje lecserélni őket...

2010. október 26., kedd

Evés, bölcsi és a varázsküszöb

Mivel a bekrepált derekam miatt ismét emelési tilalom van érvényben, kifejlesztettem pár módszert, hogy Bálintot egyáltalán ne kelljen emelnem, s mégis haladjunk a napi dolgokkal. A földön pelenkázás és öltöztetés eddig se volt ritka, csak nagy a szökésveszély meztelen fenékkel. Az autósülésbe önálló bemászást is lelkesen (és sikeresen) gyakorolja Bálint. Az üléskárpit színe azóta némileg megváltozott, de autóbelső-higiéniában úgysem vagyok túl erős. Az etetőszékbe való bevarázsolást viszont nem tudtuk még megoldani, ezért mellőzzük. Igazából a nagyasztalt is elég jól feléri már (felmászik a székre).

Ennél azonban jobban bevált, hogy a rajzolós kisasztal és a kisszék most a konyhában teljesít szolgálatot, s úgy mint a bölcsiben, Bálint a kisasztalnál eszik.

Evés előtt pedig az utóbbi időben egy "Jó étvágyat kívánok!" felszólítással biztatja magát. Ha végzett ("Elég volt"- mondja), feláll, fogja pl. a megevett TR csomagolását, odamegy a szemeteshez, beledobja, majd a széket beigazítja az asztal alá. Dolga végeztével sarkon fordul és visszamegy a szobába játszani. Itt kell megjegyeznem, hogy e nyilvánvalóan bölcsis minta otthoni kivetülése egész jól neveltnek mutatja gyermekünket! De hogy nehogy elbízzam magam, a következő alkalommal elrohan egy teli tányér kajával, hogy aztán azt a szoba közepére öntse (amit eddig ugyebár nem tudott megtenni, mert az etetőszékben evett)...
S ha már a bölcsinél tartunk: pár hetes újra beszokás után Bálint már jó ideje ismét lelkes bölcsis. Voltak félelmeim az újrakezdés kapcsán, de szerencsére eddig alaptalannak bizonyultak. Reggel szívesen megy, a gondozónők elégedettek vele, s ő is teljesen kiegyensúlyozott mikor megyek érte... Csak ne lenne ott az a varázsküszöb! A varázsküszöb lényege, hogy amint átlépi Bálint (és szinte minden gyerek) a bölcsi küszöbét, elkezd folyni az orra. A varázsküszöböt csak két dologgal lehet hatástalanítani: a nyári meleggel és a távolmaradással. Már egy hétvégi itthonlét is jelentősen gyengíti a hatását, hogy aztán a hét elején újult erővel lehessen átlépni. Mármint a küszöböt.

2010. október 22., péntek

Nyomok egy puszit...

Gyere Kata...

...adok egy puszit!

Feje tetejére

Minap játszunk Bálinttal. Legóból építünk (én építem, ő szétszedi) egy szép piramist. Ezt Bálint megpróbálja betenni a dobozba, de nem fér be. Mondom neki, állítsad a feje tetejére, úgy belefér. Bálint kicsit gondolkodik, majd felteszi a legó piramist a feje tetejére (mármint a saját fejére) és elkezd belehajolni a dobozba. Így is lehet érteni a dolgot :-)

2010. október 20., szerda

Kamilla keresztelője

Annak idején az ökumenikus esküvőnket celebráló katolikus pap és református lelkész is változó intenzitással, de mindketten a leendő gyermekek vallását szerette volna velünk előre lerögzíteni. Természetesen mindenkinek saját maga felé hajlott a keze. Valahogy sikerült megúszni, hogy a katolikus pap - aki a maga nemében nagyon is liberális felfogású volt - aláírasson velünk egy papírt. Mi azért azt gondoltuk, hogy ha már egyszer így esett a dolog, akkor ha fiúnk lesz, akkor az református legyen az apja után (az is lett), és ha lányunk, akkor pedig katolikus, mint az anyja.

Kamillát vasárnap - pont félévesen - megkeresztelték. Mivel a keresztelő személye egy és ugyanaz, gyanítható, hogy Kamcsika is református lett.
Legalább járhatnak együtt hittanra. :-)
Kíváncsian vártam, hogy Kamilla milyen igét kap majd Miklóstól (a lelkésztől), mert Bálintra nagyon jellemző az, amit ő kapott a keresztelőjén. Bár Kamilla igéje kevésbé kézzelfogható és könnyen értelmezhető számomra, mint Bálinté volt, de a magam módján - azaz szó szerint - ezt is értelmeztem. S most kíváncsian várom, hogy Kamcsi valóban egy nagy akarattal rendelkező, fiús lányka lesz e. (Talán önmagában az, hogy ezt le is írtam, nem bír önbeteljesítő erővel.)

A keresztelőn- ami az istentisztelet elején volt - még Bálint is részt vett Mami szoros felügyelete mellett. Mami elmesélése szerint Bálint az ének alatt a "Boldog, boldog születésnapot ..." kezdetű dalt énekelte (és persze tapsolt hozzá). Nemhiába, mostanában a sok szülinap miatt itthon ez volt a sláger és nem a 329-es ének 2. versszaka.

Az istentisztelet után - amit a gyerekek a szomszédos játszószobában vártak végig Mamival - jelentős számban átvonultunk hozzánk megenni azt a jelentős mennyiségű ételt, amit apósom és anyukám két nap alatt sütöttek és főztek. (Nagyon igyekeztünk, de nem sikerült mindent elfogyasztani, így az e heti menü is megoldva...)
A nagy fogyasztás közepette arra lettem figyelmes, hogy hirtelen jelentősen csökkent az alapzaj. Utánanéztem:
Bence összegyűjtötte a 18 alattiakat, elvonult velük egy csukott ajtó mögé, hogy elmondja nekik a soron következő Activity játékszabályait.
A mi két 18 év alattink erről a részről lemaradt, mert egyik az ágyában, másik meg még lent az autóban aludt.