Egy szobában

Sokáig nem bírtuk rászánni magunkat, de most megléptük: Kamilla beköltözött Bálint mellé éjszakára. Anno Bálint 5 hétig aludt velünk. Olyan hangosan aludt (nyöszörgött álmában), hogy csendháborítás miatt kipateroltuk. Bár a gyerekorvosunk szerint Kamillát is már rég a gyerekszobába tehettük volna, mi úgy gondoltuk, jobb ha velünk alszik még egy darabig. Nekem például mindenképpen kényelmesebb volt, mert éjszaka nem kell átmennem egy másik szobába, hogy megetessem. Meg aztán tartottunk attól, hogy felkeltik egymást. Bálint ugyanis elég jól alszik a standard háztartási zajok mellett, de Kamilla sírására sajnos szinte mindig felébred.
Ugyanakkor felmerült a - mindmáig nem bebizonyosodott - gyanú, hogy Bálintot zavarja, hogy Kamilla velünk alszik, ő pedig nem. S talán ezért is kel fel és jön be hozzánk olyan korán. Szóval azt reméltük, hogy ez talán segít az ügyön. (Nem segített. Továbbra is hajnali kelés van.)
Persze az is lehet, hogy a velünk alvásnál már csak az zavarja majd jobban B.-ot, hogy K. még az ő szobáját is elfoglalja. A nyilvánvaló megoldás mindkét esetre az lett volna, hogy lesz külön Bálint szoba, külön Kamilla szoba és külön szülői háló. Na de ehhez Tóninak be kellett volna áldozni a dolgozószobát, ahol a kütyüjeit tárolja. És ahol most Mami alszik.

Így maradt az a verzió, hogy a gyerekeket betömörítettük a legkisebb szobába, Kamilla átcuccolt Bálint mellé. Mikor Bálint hazaérve meglátta Kamilla ágyát a sajátja mellett, nem reagált sehogy. Mintha mindig is ott lett volna. Cserébe a mi hálónkból hiányolta a kiságyat. Érdekes logika.

Éjszakára tettünk Kamilla ágyába egy bébiőrt. Amikor első éjjel megszólalt mellettem az éjjeliszekrényen, 12 méteres rövidtávfutásba kezdtem, ami eredményes volt, hiszen nem ébresztette fel Bálintot. (Több ilyen éjszaka azóta nem volt. Vagy nem működik a bébiőr vagy Kamilla tényleg átalussza az éjszakát. 10 hetesen. Mint ő. Hurrá!)

Az esti fektetés azonban így kicsit macerásabb lett. Általában Bálint már alszik, mikor Kamillát fektetjük. Így az ő esti piperéje az étkezőasztalon fejeződik be.

Koszorús lány(ok)

Adéltól kapott Kamilla tündi-bündi kisruhákat. Például ezt itt:

Egyenlőre azonban nem sikerült felavatni, mert Edina esküvőjére szoknyás kislányka helyett - esőfelhők okán - csak egy bundazsákot vittünk, aki szépen hason végigaludta a szertartást. (Hogy bebizonyítsuk, gyerek is van a mózesben, a végén engedve a nyomásnak hátára fordítottuk a zsákot, aki ennek nem örült felhőtlenül.) Bálint pedig többször hangosan kommentálta az eseményeket a szertartás alatt. És hát egy templomban elég jó az akusztika.

Azóta azt ismételgeti itthon, hogy "koszorús lány". Most már mond ilyen jelzős szerkezeket is. Valahogy így: koszorús - hatásszünet - lány. Kalapos - hatásszünet - bácsi. Stb.

Másnap aztán - szó szerint másnap, mert sokadszorra is megállapítottam, hogy nem kell ahhoz inni, hogy másnapos legyek - levezetésképpen lebüntettük magunkat az utolsó napon nyitva tartó Gyerekszigettel.

Embereknél már csak a szúnyogok voltak többen. Ez utóbbin segített az, hogy eleredt az eső. :-)

Vonat is van...

Bálint eddigi autó, repülőgép és helikopter mániája mellett érdekes volt, hogy a vonatok nem érdekelték különösképpen. De hát nem csoda, ez a gyerek burokban él: nem látott vonatot még testközelből! Ezt most pótoltuk, Sopronban szinte minden nap mentünk valamiért a vasútállomásra. Feltettük a pesti vonatra Apát, levettük a szentgotthárdi vonatról a keresztlányomat stb. És van az állomás mellett kiállítva egy igazi gőzmozdony.

Röviden csak gőz. A kalauz (kajajuz) pedig sípol.

A hét felfedezései

A héten Sopronban új felfedezések és kedvencek születtek. Először is itt a nyers borsó. Közvetlenül a hüvelyből.

Bálint nem egy székrekedéses típus. Amennyi hülyeséget és amilyen sorrendben összeeszik, ezen nem is csodálkozom.

Másodszer pedig itt a ping-pong. Az, hogy beálljon labdaszedőnek, ideig-óráig jó móka volt. De van ennél még jobb móka is:

Harmadszor pedig a kréta nyomot hagy az aszfalton (is).

Biciklizés

Igazi eső program a shoppingolás! Itt éppen a Hervis biztosítja a játszóházi szolgáltatást. Jó ez apának és fiának egyaránt. Sajnos a bukósisakot nem kellett volna ráadni a gyerekre, mert attól nagyon nehezen vettünk búcsút később, de a biciklizéssel nem lesz gond, igaz egyelőre a "tol!" felkiáltástól halad a szerkezet és nem a pedál taposásától, de idővel talán ez is megváltozik!

A bukó egyébként azóta ikonikus tárgy, amióta pizzát rendeltünk (szerencsére Bálint is imádja a pizzát) és megjelent az ajtóban a futár fekete ruhában hatalmas bukóval a fején, pizzás dobozzal a kezében. Na Bálint azóta a bukó - pizza - utolsó - elfogyott kifejezéseket bármikor elkezdheti sorolni, akár pizzát eszünk, akár motorost látunk vagy csak úgy - a storyt mindneki le tudja venni ebből is, nem is kellenek ehhez kerek mondatok (mert azok még nincsenek). Legutóbb aztán megint rendeltünk pizzát, de persze autóval hozták ki, így azt hiszem a megjegyzés rovatba be kell írnom majd, hogy inkább jöjjön később, de motoros hozza ki, bukóban...

Bálint új ágya

Leérkezve Sopronba az egyik legnagyobb mutatványnak Bálint új ágyát gondoltuk. Ági alaposan felkészült, hogy milyen játékokkal fogjuk Bálintot az új ágyra rávezetni (volt Ikea fa-vonat meg homokozó készlet), nehogy törést okozzon benne, hogy Kamilla elfoglalja a régi rácsoságyát.

Az új ágy postán érkezett meg a címre, így a mutatványt némileg bonyolította, hogy össze kellett szerelni, cserébe az érintett minden zökkenő nélkül vette az akadályt.

Talán nem is vette észre, hogy nem ott alszik ahol korábban, főleg azért, mert az új ágya tök úgy néz ki, mint az otthoni, meg azért mert régóta nem volt Sopronba, így nem annyira eleven az élmény a rácsosággyal kapcsolatban.

A lényeg, hogy láthatóan jól érezte magát az ágyban az első pillanattól kezdve (és mivel ma reggel állítólag csak 6.05-kor kelt fel, így azt gondoljuk, hogy azóta is - legdurvább időszakban 4.35-5.00 között szóródott az ébredési idő, azóta 5.00-5.30 közötti értékeket produkálunk, így a 6.00 körüli ébredés teljesen örömteli)!

Családi utazás Sopronba

Családilag leutaztunk Sopronba a hétvégén. Ez volt az első alkalom, hogy teljes felszereléssel, maximális létszámmal (két gyerek, Ági, mami, én = öt fő) vágtunk neki az útnak, aminek itt volt az ideje, miután február óta nem voltunk lent.

A kocsiba betettük a standard felszerelést (két babakocsi, hatalmas tournament sporttáska, bőrönd, aktuális IKEA bevásárlást tartalmazó nagyméretű zacskó, hűtőtáskák, dobozok, egy hétre való játék a gyerekeknek, stb.). A standard mellett ezúttal is befigyelt egy extra, ami egy Vaillant kazán formájában mutatkozott (miután mindig van extra, ezért kár is ezt kivételként kezelni, legutóbb egy IKEA bőrfotelt vittünk le, azelőtt is biztosan volt valami, szóval extra mindig van).

Felmerült a tetőbox használata, de végül csodálatos módon simán befértünk a család egyheti cuccával, kazánnal, IKEA bevásárlással együtt úgy, hogy az utastérban rejlő lehetőségeket nem is használtuk ki (gyerekek "lábánál" nem volt semmi).

Ez jó jel a nyaralásokra vonatkozóan, mert ugye a porszívó, baba-kád, mobil-ágy és társai, amik most otthon maradtak, simán kitesznek egy vaillant kazánt,de ezek alapján lesz esélyünk, hogy így is beférjünk :-)

Gyerekek kivételesen nagyon támogatólag léptek fel. Kamilla végig aludta a teljes utat, Bálint az autópálya távot teljesítette, országúton első komolyabb előzésemre felébredt (Ági szerint, mert szerintem mindig felébredt eddig amikor lejöttünk a pályáról), de végig érdeklődve figyelte az eseményeket, csak Sopron határában fogyott el a türelem meg az "inni".

Szopi

Bálintnak újabban időnként eszébe jut, hogy ő is szeretne és közli, hogy "szopi". Ilyenkor felsorolom, hogy az olyan nagyfiúk, mint ők, mit is szoktak enni, s az mennyivel finomabb. Ha más nem, a Túró Rudi mindig beválik elterelő hadműveletnek.
Ha már egyszer nem szopizhat, hát akkor megeteti ő Kamillát. A Kamilla kézbábot.

Ezúttal nem viccelt

Tóni ezúttal nem viccelt. Gyakorlatilag kopaszra nyírta Bálintot. A tarkóján alul konkrétan nullás géppel nyírta le. Bálint pedig ilyen fegyelmezetten tűrte a birkanyírást.

Sajnáltam a szép kis aranyszőke tincseket, de tényleg nem volt praktikus. A nagy melegben állandóan csatakos volt Bálint haja és agyon vakargatta a fejét. Na most nincs ilyen gond. Télre pedig ismét megnő.

Szerelem ez...

Tündérke 2 hónapos

Kamilla két hónapos vénlány lett ma. 4600 grammos súlycsoportban versenyzik, 56 cm, s most kezdjük a 62-es ruhákat hordani. Sapiból azonban nagyobb kell. Neki se lesz kis feje. Apját, anyját elnézve nincs mit csodálkozni ezen...

Na és itt a nagy novum: hasról hátra fordul! Na jó, igazából csak a hét elején többször előfordult, hogy meg-megborult. Hason annyira magasra emeli a fejét, s közbe annyira féloldalasan és instabilan tartja, hogy rövid időn belül jobbra eldől és hatalmasat puffanva a hátára érkezik. De tény, hogy Bálint először fél évesen adta elő a megborulást.
Rengeteget vigyorog ránk és türelmesen tűri, ahogy Bálint simogatja. A karmolásoktól - mert sajnos sokszor a simogatás vége egy nagy karmolás és ált. nem tudjuk kivédeni - persze keservesen sír, de jellemzően hamar megnyugszik. Remélem hamar el is felejti, milyen atrocitások érik őt...
Kamilla az utóbbi hetekben felvett egy új szokást: este ha bele is alszik az evésbe, amint letesszük a kiságyba feléled. Aztán cipelgetni kell, s az aktuális focimeccset aláfestő vuvuzelák hangjára beájul. De amíg utána elalszik hajnal 4-5-ig, addig igazán nem lehet okom panaszra. Napközbeni napirend alakulóban. Továbbra is délután alszik nagyobbat, elsősorban a babakocsi lendületes tologatása kell ehhez (erkélyre van deponálva nappal). Aztán ha nem mozog alatta semmi, akkor jön a hüppögés. Mami ilyenkor elkezd szaladni az erkély felé, hogy felébredt az unokája, de néha kiderül, hogy csak valami kiskutya ugat a szomszédban. A lányka ugyanis elég hasonlóan hüppög. :-)

Locsolás

Mióta a májusi enyhe telet felváltotta a júniusi forróság, azóta locsolunk. Főleg Bálint erős a locsolásban. Locsolja magát, locsol minket

és locsolja a növényeket. A növényeket azonban nem csak vízzel. Ugyanis mikor lekerül a pelus, mondjuk neki, hogy szóljon, ha pisilni kell. Sokszor a medencébe megy a dolog (mert az sokkal érdekesebb, hiszen csobog), jobb esetben a fűre. Ilyenkor előrehajolva figyeli a szökőkutat. De néha már feláll a startvonalhoz (a fű és a fenyőmulcsos rész közti szegélyléchez) és fogja, amit ilyenkor fogni kell...
Tegnap azonban kiderült, hogy igazából még nem érett a szobatisztaságra. Amikor belefeledkezik valamibe, akkor észre se veszi magát, s pl. a hintából csordogál le a feldolgozott almalé. Ez állítólag biztos jele annak, hogy ezzel még valóban várhatunk.

Szórakoztatás

Mióta Bálint itthon "nyaral", némileg ingerszegényebb környezetet kénytelen elviselni. Hogy mégse unja magát szét a szegényem, változatos műsorral próbáltam szórakoztatni őt a múlt héten - Mami támogató jelenléte mellett.
Elmentünk például a Vadasparkba Budakeszire. A bejáratnál még nagyon lelkes volt mindenki. Főleg Bálint, mert volt sok kavics.

Ekkor még nem tudtuk, hogy teljesen felesleges továbbmenni. Egyrészt mert az aljnövényzet teljes hiánya némileg nyomasztó egy erdőben (pedig nem fenyőerdő volt), másrészt pedig Bálint félt az állatok nagy részétől. Hozzáteszem, hogy a hangulat megalapozásaként először a tanya részre mentünk, ahol egy szabadon kószáló kecske keresztezte útját. Bálint pedig ijedve hátrált, míg a szamarak kerítése sakkba nem szorította.
Na szóval egyenlőre nem járunk ide minden héten. Majd ha magasabb lesz, mint egy kecske.
Összekapcsolva a kellemeset a hasznossal, Bálint jött velem vásárolni is. Ez nem nagy élmény nekem, de neki igen. Egyik kedvenc egy budaörsi kertészet tavirózsái voltak.

Kár, hogy nincs tavunk, ezért csak kisvirágú futó petúniáért mentünk.
Hogy az itthoni délelőtt és délutáni standard kerti szöszölést is feldobjuk, előkerültek új eszközök. Például ez a vizes játék, amit még 1 éves szülinapjára kapott Nagypapától. (Csak hát Bálint még egy évesen felülni se tudott magától. Pontosabban épp akkor tanulta meg. Így tavaly nyáron még nem vettük elő.)

Ezen a héten azonban nem lesz ilyen jó dolga illetve dolgunk. Egyedül terelgetem gyermekeinket...

Antalok napja

Tegnap családilag megünnepeltük Antalt (közismertebb nevén Tónit) és Antal Bálintot (röviden Bálint). A nappaliban mért 29 fokos állólevegő miatt más helyszínt kellett választani. Számos fordulóban levittünk mindent a kertbe (aztán este meg fel) és hűtöttük magunkat kívül-belül.

Ennél részletesebben most nem tudok beszámolni az eseményről, mert az egyik Antalnak tirumisu-t ígértem névnapjára és most már nagyon esedékes ezt legyártani ...

Pöttyös

Kamilla kis feje olyan pöttyös volt egy-két hétig, mint az ágyneműnk.

Aztán kaptunk egy pöttymentesítőt és két nap alatt visszatért a bababőr. Így ni:

Hárman fogjuk

...nehogy leessen.

Kézbábok

Még régebben kapott Bálint két kézbábot, amik eddig csak a helyet foglalták. A minap elővettem és elkezdtem neki bábozni. "Szia, Bálint vagyok!"- mondta az egyik báb. "Szia, Bálint! Én Kamilla vagyok." - mondta a másik. Még mielőtt belekezdtem volna a sztoriba, Bálint a keze ügyébe kerülő homokozólapáttal elkezdte verni az egyik bábu fejét (na nem azt, amelyik Bálint néven mutatkozott be). Ezen a ponton félbeszakadt a műsor.
Aztán két nap múlva, a Kamilla nevű bábut megtaláltam a járókában Kamcsi mellett (bedobta). Másnap kiscsajszival a kezemben épp fel-alá sétálgattam a lakásban, amikor Bálint kivette a bábut és mellkasához szorítva ő is megsétáltatta.
Ezt pozitív változásnak könyvelem el. Fő az optimizmus!

A legifjabb résztvevő

Bemutatom a hétvégén abszolvált zalai lagzi legifjabb résztvevőjét,

aki - szemben a többi 300 vendéggel - hűsítő árnyékból figyelte az eseményeket.

A csipkés harisnya minilábakra való felhúzása - gyakorlat híján - nehézkesen ment, de végül csak sikerült. Ahogy az immár lányos apa egy másik ruci kapcsán megjegyezte, nem most kellene a lányunkra nehezen levehető ruhákat adni, hanem majd 18 évesen.
Az eseményen rengeteg gyerek volt (egy újabb mondás a fenti forrásból: minél több gyerek van az esküvődön, annál később házasodtál). 10 percenként sajnálkoztunk azon, hogy Bálint nem jöhetett velünk, pedig mennyire élvezné a felhajtást A tervezett utazás előtti napon ugyanis 39 fokos testhőmérséklettel hívta fel magára a figyelmet. Így ő maradt itthon Mamival, Kamilka pedig jött velünk. A táncos mulatság alatt a kiscsajszi éjjeli álmát a szállodában őrizte a nagybácsija, aki a kedvünkért beáldozta a hétvégéjét (és közben készült a keddi töri érettségi szóbelire). Köszönjük neki!

Ui.: Az éjszaka folyamán csak egyszer csörgött a telefonom. Láttam, hogy Bence hív, már gondolatban szaladtam is a szoba fele, még mielőtt Kamilla eladja a házat. De kiderült szó sincs ilyesmiről. Kamcsi nagyon kooperatív (azaz alszik), csak Bence szomjazott meg és rendelt tőlünk telefonon némi folyadékot...

Lélekbúvár

Filmekben, mikor a főhős a pszichológusával konzultál 100 (?) dolláros órabérért, két dolog tuti elhangzik:

- És mit érez akkor, mikor...?

- Mára sajnos lejárt az időnk.

A minap e két mondatot én is meghallgathattam a bölcsőde pszichológustól (mert ilyen is van ám). Ennél több emlékezetes dolog azonban nem történt. Na talán majd legközelebb, amikor a mi kis főhősünkkel, azaz Bálinttal is találkozik.

Kerti munka - talicskával

Bence öcsémről millió ilyen képet lehetett volna csinálni, ha lett volna 1992-ben fényképezős (vagy akármilyen) mobilom! De a lényeg nem változott, Bálint is vevő a hülyeségre!!!

Published with Blogger-droid

Bálint elgyengült

A szerdát Bálint a nagyival töltötte, aki olyan sok újdonságot tanított neki, hogy mire érte mentem már aludt... Sajna másnapra kiderült, hogy valami betegségnek is szerepe volt ebben, de azért cuki, amikor lepihen a szoba közepén, miközben nagyi tálalja a vacsit!

Published with Blogger-droid

Szünet

5 hét szünet van nyáron a bölcsiben. Ez idén és jövőre még könnyen megoldható. De kinek van 5 hét szabija? Vagy a szülők felváltva mennek szabira?
Bár a hivatalos szünet csak júliusban kezdődik, mi most június elejétől is szünetelünk kicsit. Avagy úgy is mondhatnánk, Bálint bölcsis karrierje a héten határozatlan időre megszakadt. Az indok: elégtelen magatartás, illetve az emiatti közfelháborodás az érintett szülők részéről. A tünet: agresszió. A kiváltó (vélt) ok: féltékenység miatti belső feszültség és - teszem hozzá én - az örökölt gének. Anyuka kiskorában ugyanis harapott. Apuka is. Ezek után nem meglepő - bár nem örvendetes -, hogy a gyerek is harap. Azonban az utóbbi 3 hétben a helyzet fokozódott és karmolásokkal súlyosbodott. Már ő se szívesen ment bölcsibe, s mikor elhoztam, akkor is láttam, hogy nem érzi magát jól a bőrében. Állandóan hulla fáradt volt (a hajnali ébredéstől), nyűgös, kezelhetetlen.

Változtatni kellett, ápolni szegényem lelkét. Ezért most itthon vagyunk. Az itthonlét azonban csak akkor segít, ha valóban többet tudok vele foglalkozni. Ehhez viszont szegény Kamcsit megint le kell passzolnom, mert ha Kamilla pl. egész délelőtt sírdogál, ezért állandóan kézben van, ez még jobban felhergeli Bálintot. Mert egész nap csak azzal szembesül, hogy Kamillával foglalkozom (hiába próbálok esetleg közben játszani vele...).
Így most Mami még intenzívebben be van vonva, nyári programról nem kell gondoskodnia. Azt mi szolgáltatjuk.

Amíg én Kamillát etetem...

Amíg én a kanapén etetem Kamillát - ha úgy alakul akkor közben újságot is olvasok -, addig Bálint garázdálkodik a lakásban (ez a jobbik verzió, a rosszabbik esetben ránk mászik). Egyik délutáni etetés után épp, hogy csak végeztem a szoptatással, új területfoglaló érkezett és elkommunizálta az újságomat is:

Általában azonban újságolvasásról szó sincs, mert Bálintot próbálom közben lekötni valahogy. Ha már semmilyen módszer nem vezet eredményre, akkor jön a jolly joker: a sport2 csatorna a TV-ben, ahol mostanában állandóan foci van. A német-magyar meccs ismétlését a héten már kb 3-szor megnéztük. Na persze nem mind a 90 percet.

A tegnap reggeli szopi viszont gyanúsan nagy nyugiba telt, Bálintunk közben a konyhában sertepertélt. Reggelizett: talált egy kinyitott doboz csokis kekszet. Nekem már csak az üres dobozt kellett eltakarítanom. Apa csak ennyit tudott hozzá tenni: de ugye nem a Bahlsen kekszemet ette meg? Bár kiderült, hogy nem azt ette meg, este azért felrakta a zárat a spejzajtóra.

Lapos has?

Ma eszembe jutott egy jelenet múlt hétről a zöldségesnél , aki - miután megvettem a fél boltot - rám nézett és megkérdezte, hogy babát várok e. Erre azt mondtam, hogy nem, de azt gondoltam, hogy nem látja milyen jól ledobtam 12 kilót az elmúlt hat hétben? Miféle has?
Na ma ez arról jutott eszembe, hogy a hétvégén alkalomhoz illő öltözékben kell megjelenni, ezért végigpróbáltam a ruhatáramat és kiválasztottam azt az egy, azaz egy darab ruhát, ami rám jön. Így legalább nem kellett sokat gondolkodni.

Első és második

Újból és újból rá kell döbbenjek, hogy mennyire más a második gyerek(nek lenni). Még régebben egy kolléganőm mesélte, hogy neki a mai napig lelkiismeret furdalása van a kisebb lányával szemben, mert vele már rutinból zajlott minden, nem kapott egy-egy dolog akkora figyelmet. Ez jutott eszembe a hétfő reggeli csípőszűrésen is. Teljes napi felszereléssel és teljes családdal felszerelkezve érkező babók láttán bevillant, hogy mi is így jöttünk anno. Most útban a bölcsiből - ahova nem Bálinttal mentem, na de erről majd később - egyik kezemben Kamillával, másik kezemben a beutalóval berohantam az Ortopéd Klinikára. Aztán gyorsan haza.

Szóval a "rutin" jó, mert könnyebbség, másrészt pedig rossz, mert kevesebb időt szánsz rá, tényleg kevesebb figyelem jut. Tóni múltkor fel is sóhajtott: "Úgy sajnálom magamat! Én is második gyerek vagyok."

De igazából nem érdemes ezen sokat filozofálni, mert kényszerpálya van. Az elsőszülött ugyanis attól elsőszülött - amellett, hogy ő született először -, érthető módon továbbra is ő akar az első lenni. Kiharcolja a neki járó figyelmet a kis drága. Hogy hogyan, azt mindjárt leírom.