2011. szeptember 30., péntek

Együtt motorozás

Bálint egy hete ottalvós az oviban. És alszik is. Korábban és kevesebbet mint itthon, de ez jót tesz az esti elalvásnak. Mikor megyek érte uzsonna után, a "Te hol voltál?" avagy a "Te mit csináltál amíg én oviban voltam?" című kérdésre kell helytálló választ adnom, miközben Kamillát az érdeklődő kiscsoportosok gyűrűjéből próbálom kimenteni.
Hazaérve - amíg tart a jó idő - estig lent vagyunk. Először egy kis motorozás a ház előtt, aztán megyünk hátra a kertbe. (A játszóterezés nem nekem való, az nálunk apás program.) A sok gyakorlatozásnak köszönhetően Kamilla már egész jól halad, Bálint pedig sokszor besegít a haladásba.

2011. szeptember 29., csütörtök

A harmadik harmad

Már kevesebb, mint három hónapja van a kicsinek idebent. Ha követi nővérét és bátyját, akkor - a kiírás előtti napon - december 23-án születik pontosan 3040 grammal és 49 cm-vel. Ha apukájára hallgat, akkor december 20-án születik, hogy 23-ára már hazaérjünk és futtathassuk a szokásos karácsonyi programot. Ha rám hallgat, akkor december 16 után születik (szorgalmi időszak vége), de még inkább 19 után (ekkortól elérhető a dokim). Szóval vannak elvárások...

A hasam mérete továbbra is egy hónappal előbbre tart. Remélem a végére azért összhangba kerül a naptár és hasméret, különben mobilitási problémáim lesznek. Most heti háromszor tömegközlekedek be az egyetemre, s egy-egy hosszabb nap (na meg a rövidebb is) eléggé lefáraszt. Meglepő módon nem az a legfárasztóbb, ha én tartom az órát. Bár ilyenkor 80 percet kellene beszélnem és ácsorognom (de jellemzően felülök az asztalra :-) ). Apropó óratartás.
Éltes korom, a "tanári tisztelet", vagy a görögdinnye hasam miatt, de a hallgatók már nem feltétlenül akarnak visszategezni. Még szoknom kell a "csókolom tanárnő"-t egy húsz éves fiú szájából.
Azon félelem egyébként, hogy majd egy újszülött baba - no meg a másik kettő törpe - mellől kell januárban vizsgázgatnom járni, alaptalannak tűnik. A doktori iskolában ugyanis - szerencsére - már nem elvárt a magolás és a klasszikus számonkérés sem divat, cserébe minden tárgyból állandóan írni kell. Grafománok óriási előnyben! Ja és persze olvasni is kellene mindehhez rengeteg angol cikket, de ez nem mindig derül ki ha valaki elsunnyogja... Szóval a januárt úgy tűnik megúszom, cserébe addig az összes időmet esszéírással töltöm. Valamiért azonban egy-egy blogbejegyzés könnyebben megszületik, mint egy bekezdés a "Tudományelmélet és kutatásmódszertan" háziból...

2011. szeptember 27., kedd

1 méternyi Bálint és a ruházkodás

Bálintra az összes hosszú nadrágja tragikusan rövid lett, amint azt a napokban tapasztaltam, amikor nekiálltam felmérni az őszi ruhakészletet. Bálint kereken 100cm-re növesztette magát a nyáron.
Eddig elég volt szemrevételezés alapján eldöntenem, hogy a kiszemelt és megvenni kívánt darab jó e méretben neki, de mostanában ezt következetesen alulbecsülöm, így mérőszalaggal kell vásárolni menni. Vagy Bálinttal. De az előbbi praktikusabb, kisebb helyen elfér és nem szökik meg az akció közben.

Továbbra is főleg a kerületi börzéken szerzem be a legtöbb darabot. Ennek az előnye, hogy nem kell számos üzletet végigjárni, ha pl. kötött, kapucni nélküli kardigán kell a kölöknek. És persze olcsóbbnak is olcsóbb ... lenne, ha ily módon nem vennék kétszer annyi ruhát mint feltétlenül szükséges. Nem baj, úgyis kell a harmadiknak is... Gondolná az ember, hogy neki -mármint a kisöcsinek - majd úgyse kell már semmit se venni. Ez valóban így van, akkor ha a szülők gondosan figyeltek arra, hogy csemetéik azonos évszakban szülessenek. No már most nekünk van itthon egy nyári születésű, egy tavaszi születésű és hát nemsokára lesz egy téli születésű. Tekintve, hogy újszülött méretben csak lenge ruhákkal rendelkezünk, a minap vettem Balázsnak (eddig ez az egy épkézláb névötletünk van) egy téli zsákot és sapit. Az első beszerzés. Mikor hazahozva Mami meglátta a fehér téli cuccot, közölte hogy ez bizony már kicsi lesz Kamillának... S valóban. :-)

2011. szeptember 25., vasárnap

MOM

Közel két éves felújítás után újranyílt a MOM. A nagy lustaságban nem nagyon szánjuk rá magunkat, hogy messzebbre menjünk egy-egy (gyerek)program miatt, így az újranyitást kihasználva az utóbbi hetekben megpróbáltuk fellendíteni Bálint kulturális életét. A már rövid távon is levonható következtetés, hogy Bálint zenei érdeklődése és elköteleződése egyelőre erősen visszafogott. Bár itthon mindig táncolni kell vele (értsd: kétkézfogásban körbe-körbe pörögni), a táncházban egy ideig ült a terem közepén, majd hangos sírással jelezte, hogy most aztán már tényleg menjünk ki. A mai Halász Judit koncertet azért passzív megfigyelőként szemlélte egy ideig, de végül inkább a nyilván hatalmas újdonságként ható homokozóra szavazott. Végülis innen is hallatszott a zene. :-)
Cserébe a bábszínházban végig nagyon figyelt és a még egy hét múltán is emlegeti. No nem a sztorit, meg a figurákat, hanem a bohóc bácsit, aki az előadás elején csokit, a végén pedig tojást varázsolt. Ezek után kínosan kell majd figyelnünk, hogy csak olyan bábelődadásra menjünk, ahol bohóc is lesz...

Kamilla bár számos téren már elég jó partnere Bálintnak, a fenti programokhoz még kicsinek ítéltetett. Még szerencse, hogy sokszor rájuk is gondolnak.

Kamilla egyre keményebben védi az érdekeit a játszótéren és játszóházban (cserébe Bálint játszótéri összetűzései szerencsére jelentősen megritkultak). Ma számos verekedést kellett leállítanom, melynek harcias és jól edzett leányunk kezdeményezett, folyatott és provokált. Továbbra is van ám akarat.

2011. szeptember 20., kedd

Két alma

Két alma = 5 perc csend

és nyugalom.

Aztán kitör az almacsata. Almacsata = Almát kell cserélni és kergetni a másikat.

2011. szeptember 18., vasárnap

Döcögős évkezdés

Bálint az alábbiak szerint összegezte a családtagok státuszát: Kamilla bölcsis (lenne), Bálint ovis, Anya tanuló, Apa dolgozó. Bővebben pedig így néz ki a helyzet:
Kamillát bölcsis hely hiányában családi napközibe írattuk. A feltételek ideálisak, a környezet családias, a dadus a legjobb. Azaz Mami feladva tanítványait végleg nyugdíjazta magát és főállású nagymama lett, ő vigyáz hétköznap Kamillára.

Bálint a múlt hét óta oviban szerepel. Itt már sajnos nem mondhatok el ennyi jót. Az ovikezdés előtt két nappal volt a szülői értekezlet, ahol bemutattak egy teljesen új óvónőt mint tették azt májusban, egy teljesen lepusztult csoportszobát és azt még nem tudták megmondani, hogy két nap múlva ki lesz a másik óvónő a Zöld csoportban. Bálint szeptember 7-én ment először - nem mindenki egyszerre kezdett, a beszoktatást megkönnyítendő. Az új - számomra is tök ismeretlen óvónéni - gyakorlatilag oda se köszönt amikor beérkeztünk Bálinttal, a gyerekek fele sírt, de ez nem zavarta őt. A javasolt fél óra helyett egy órát voltam ott Bálinttal, majd elköszöntem tőle - ezt nem könnyítette meg, hogy az óvónő továbbra se jött oda hozzánk. Délre mentem érte, szegénynek teljesen ki volt sírva a szeme. Második nap reggel megismétlődtek az előző napi események, ezért javasoltam a demotivált antitálentum óvónőnek, hogy ha reggel köszöntené és bevonná valamibe Bálintot, biztosan otthonosabban érezné magát... Na nem részletezve a további eseményeket a helyzet másfél hét után annyit változott, hogy a másik, idősebb óvónéni aranyos és jó fejnek tűnik, Bálint már nem sír az oviban (ezt mindig el is mondja), a fiatal óvónő némi fejlődést mutat (van honnan), én pedig időt adva és további javulást várva - még - nem mentem el az óvodavezetőhöz panaszt tenni.

Bálinttal már túl vagyunk egy beszoktatáson, de - nemcsak a fenti helyzet miatt - ez most bizonyos szempontból nehezebb. Ugyanis két éve, mikor bölcsibe ment, még nem beszélt, csak sírással, evésmegtagadással tudta jelezni, ha nem tetszett neki valami. Most viszont akkor is elmondja, hogy "sírtam Anya után", "nem játszottam senkivel, csak magányosan ültem", ha épp nem kesereg, s hát ez nem jó érzés. :-(

A bölcsihez képest egyébként is jelentősen romlott az életszínvonalunk. Mert itt reggel időre be kell érni, s a kiscsoportosokat fél négyig haza kell vinni az első félévben. Ki hallott már ilyet??? Mondjuk ez utóbbi egyenlőre nem releváns probléma nálunk, mert ottalvásról még nem volt szó, ebéd után jövünk haza.

Közben nekem elkezdődött az egyetem. Azon terveim, miszerint mindjárt halasztással indítok és csak jövő szeptembertől kezdem el a PhD-t, nem nyerték el a témavezetőm tetszését, így csak februártól halasztok. S bízom benne, hogy kismanó nem akar sokkal előbb jönni mint a karácsony, s meg tudom csinálni a félévet...

2011. szeptember 17., szombat

Kamilla 17 hónapos

A mindjárt másfél éves leányka az utóbbi időben elképesztően nagyosodik. Elkezdett például dumálni. A magánhangzókat egész jól használja, a mássalhangzókra egyelőre nem fordít nagy gondot, egyszerűen a "t"-vel helyettesít mindent. Így mondogatja - és hozzá mutogatja - a dolgokat: tita (cica), tuta (kutya), tutu (autó). S hát a kedvenc mondókája: ti ti tuta (csip csip csóka) és már 2. sornál a kezével hesseget... Egy szót tökéletesen mond: "baba". S neki mindenki baba: kicsi és nagy, öreg és fiatal...
Önállóan kanalazza az ételt:
Ráigazít.

Bekap.

Megrág.


Egyre többször az önálló pohárból iváshoz is ragaszkodik. Ha nem kapja meg a kezébe pl. a löttyel teli üvegpoharat, hanem én akarom itatni belőle, kitör a dráma. Egyébként is az utóbbi időszak kevésbé kellemes fejleménye, hogy Kamilla sokat sír. Sokszor nem is tudom az okát, de az esetek nagy részében az "akaráshoz" lehet köze. Egyik percben nem jó valami, pontosabban semmi se jó, aztán pár perc sírás után mégis jó lesz. A sírások jelentős része a konyhában, az etetőszékben, illetve az asztal körül zajlik.

Az önállóságra törekvés máshol is megmutatkozik. A kerti játszótorony létráját alig éri fel, de már az első fokra simán felmászik, aztán minimális segítséggel teljesen felmegy.
Kamcsi nagy bátorsága mellett ugyanakkor megjelent némi félelemérzet is. No nem attól, hogy lepottyan a meghódított helyről, hanem inkább bizonyos hangoktól kezdett el félni: helikopter, fűrész, flex stb. Mivel gyakran repülnek el felettünk légijárművek, a szomszéd a kertben aprítja a hulladékfát, a másik szomszédban pedig építkeznek, igencsak stresszes tud lenni szegényemnek egy-egy kerti délelőtt...

Ui.: 9,72 kg, 78,5 cm, 20-as láb, 12 fog.

2011. szeptember 11., vasárnap

Motorozunk és biciklizünk

Augusztus elején még reménytelennek tűnt, hogy Bálint a közeljövőben megtanul pedálozni, ezért a szülinapi ajándékbiciklit levettük a napirendről. Aztán a nyaralás alatt megtáltosodott a gyerek - Tóni szerint a napi fél óra trambulinon ugrálás nagyon fejlesztő hatású volt -, s hirtelen a pedálos gokart pedáljai engedelmeskedtek. Augusztus végén kapott egy 14 colos járgányt:


Kamilla se akart lemaradni, itt is komoly teljesítmények vannak.

Az utóbbi napokban pedig a leányka arra is rájött, hogy elől nemcsak kapaszkodó van, hanem kormányozni is lehet vele.

2011. szeptember 9., péntek

Esti móka

Ha elhangzik a szó, hogy fürdés, a gyerekek hirtelen felélednek, abbahagynak mindenfajta nyűgösködést, szülőnyaggatást, s remekül elszórakoztatják magukat. Csak fürödni ne kelljen menni. Itt van például az alsó szomszédunk kedvence, a kanapéról ugrálás. Egymás után felmászás, Kamilla lecsúszik, majd Bálint hatalmas ugrással becsapódik mellé.

Egy kis autózás is belefér. Bálint a sofőr, Kamilla az utas.

Az esti móka olyannyira elhúzódik, hogy a gyerekek jó ideje 10-kor fekszenek. Cserébe a koránkelés továbbra is tartja magát (Bálint 6-kor), ami egy komolyabb 3 órás délutáni alváshoz vezet, mert hát valamikor be kell hozni a lemaradást. Késői délutáni kelésnek aztán késői esti lefekvés a vége. Ördögi kör ez.

2011. szeptember 6., kedd

A hatodik hónapban

Még pár hét és megkezdem az utolsó trimesztert...
A hasam mérete alapján mondjuk már simán tarthatnék ott, mert most még nagyobbnak érzem, mint a 2. babával. (A képeken mindig kisebbnek látszik... :-) )Dokim minden egyes alkalommal elámul, hogy "hol is tartunk már?" hogy ekkora a hasam. Sajnos nemcsak a hasam nagy, de a korábbi kismamanadrágokon is érzem, hogy bizony máshova is jutott abból a plusz 8 kilóból, amit idáig sikerült feltornásznom. Pedig a java még csak most jön. Csak ne fogyna olyan sok csoki mostanában...
Már kicsit jobb a helyzet, de a mai napig megmaradt az érzékenységem a parfümökre. Ha valaki beparfümözve beszáll mellém a kocsiba, akkor azonnal le kell húznom az ablakot. Vagy kiszállítani az illetőt. :-) Egyébként az éjszakai vádligörcsöt és némi lábdagadást leszámítva - lekopogom - minden oké. Kisbabó a 24. héten kívülről így fest:
Nevünk még ötletszinten sincsen... :()

2011. szeptember 3., szombat

A krododil, a cápa és társai

10 éve, amikor még lelkes Cosmopolitan, majd kicsit később Elle, s Marie Claire olvasó lettem, azt gondoltam Nők Lapját csak a jóval "tapasztaltabb" hölgytársak - illetve koravén hölgytársak - olvasnak. Na időközben az előbbi - vagy utóbbi - kategóriába én is kezdek belenőni, s néha napján veszek egyet. Ebben cikkeztek egyszer a kisgyerekek imaginárius barátairól, azaz hogy a gyerekek kitalálnak maguknak egy barátot, s aztán ez elkíséri őket mindenhova, erről beszélnek.
Nálunk imaginárius barátok - egyelőre - nincsenek, de Bálint környezetében a krk-i nyaralás óta gyakran felbukkan egy-egy krokodil, esetleg cápa és egyéb vízi állat. A tengerbe csábítás okán ugyanis Tóni cápavadászatra invitálta Bálintot, aki talált is cápákat a vízben. Aztán itthon elszaporodtak a krokodilok, s sok csíntevést elkövetnek: a krokodil megcsípi Anya popsiját, a krokodil megeszik ezt, a krokodil megiszik amazt. Néha krokodilvadászatra kell indulnunk, de leginkább egyik szobából a másikba futunk, nehogy elkapjon minket a zöld krokodil. És a piros, a fekete, meg a sárga...

2011. szeptember 1., csütörtök

Kamcsi verejtékezik

Egy hónappal ezelőtt szegény Kamilla így izzadt a nyári melegben: body, két hosszú ujjú pulcsi, tavaszi kabát, rajta egy téli kabát, két nadrág, sapka. Mindezt értetlen és sajnálkozó tekintetektől kísérve az augusztusi melegben.


Verejtékvizsgálaton voltunk. Mondták, hogy a gyereket jól be kell öltöztetni, aztán szaladni és ugrálni vele a kertben, hogy mihamarabb megizzadjon. Szegény Kamilla azonban a sok ruhától nem is tudott megmozdulni és a szaladgálás helyett sírás és lihegés lett. Végül egy óra alatt átizzadta amit kellett, aztán jöttek a kisebb szivatások. Úgy mint pl. a véréből megállapították hogy nem lisztérzékeny, a leheletéből pedig, hogy nem laktózérzékeny. Igen, igen, a leheletéből. Egyszerűnek tűnik, de három órán keresztül kellett időnként "lehelnünk", mindezt üres gyomorral (pontosabban cukrosvizes gyomorral).
Na szóval megszenvedett a leányka, de szerencsére a vashiányon kívül nem találtak semmit. Cserébe még mindig nem tudjuk miért megy a hasa oly gyakran. Most jobb híján a fogzásra és az örökölt dolgokra fogom, székrekedéses gondjaink ugyanis Kerekes vonalon nincsenek...