2012. május 31., csütörtök

Hóvirág

Ez itt egy hóvirág. Legalábbis Bálint szerint, aki a hulló pihékből a hóra asszociál...

A fújásról jut eszembe. Az év elején Bálint végre ismét felidézte az orrfújási tudományát, amit egyszer már tavaly megtanult, aztán feledésbe merült azzal, hogy a szülinapi torták gyertyáit megtanulta elfújni. Emiatt ugyanis ismét a szájon át kilégzés került előtérbe. Az idei náthaszezon aztán meghozta az áttörést, Bálint trombitál mint az elefánt (legalábbis ezt mondjuk, ha azt szeretnénk, hogy nagyot fújjon). Magától azonban soha nem jutna eszébe zsebkendőt ragadni, egyszerűen nem sikerül lebeszélni arról, hogy ne a ruhája ujjába töröljön mindent...

Kamilla viszont elég motivált a témában, néha saját maga halászik egy zsebkendőt, törli az orrát és fúj egy hatalmasat. Szájon át.

Mert ugyebár a nátha nálunk még mindig aktuális téma: minden évben szeptember elejétől május végéig tart. Holnap már június van. :-) Bár igazából nem panaszkodhatom, mert a három tavaszi hónapban végig járt mindkét gyerek az intézményekbe, Kamcsi hiányzott egyszer három napot és ennyi...

2012. május 30., szerda

Balázs öt hónapos


Óriásbabánk öt hónapos, 8,44 kg és 70 cm. Örökké szűk ruhákban jár, mert mire előveszek egy szett ruhát, addigra azok nagy része már passzentos. Amit Kamcsi kinő, azt most már el se pakolom, egyenesen Balázs szekrényébe teszem. Kivéve persze a szuperrózsaszín hercegnős darabokat.

Nagyon jó kedvű baba ő, rengeteget mosolyog, ha éppen van kire.
Nagyon jól tűri a különböző megpróbáltatásokat is, úgy mint pl. Kamcsi által kiosztott pofonokat, avagy Bálint azon kísérleteit, hogy felemelje őt.
A múltkori hátra borulása óta nem nagyon produkálta magát kisfiúnk. Pár napja azonban újból rákapott a hátra fordulás ízére, bár nem mindig örül a saját produkciójának. Tegnap éjjel pl. hirtelen, éles sírásra ébredtem. Balázs a hátán fekve nekikeseredett a sorsának, amiért átfordult. Fenékfeltolásban viszont egyre profibb.

2012. május 29., kedd

Balázs keresztelője

Pünkösdhétfőn Balázst - aki pont aznap lett öt hónapos - Bence a keresztvíz alá tartotta, s ezzel a református egyház tagja lett ő is.
A keresztelő pap által kiválasztott keresztelői ige a gyerek eljövendő életéről szól. Így ezúttal is nagyon kíváncsian vártuk, mit kap útravalóul a babánk. Balázsnak egy nagyon szép igét mondott Miklós, a lelkész: "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely ellenkezni mer veled." Miklós szerint ügyvéd lesz a gyerek. :-)
(Hirtelen nem találtam Bálint keresztlevelét, de emlékszem, hogy az ő igéje a harcokról szólt. S mennyire igaz ez már most is: ő harcol velünk, mi harcolunk vele. Nap mint nap. Egyelőre döntetlen az állás.)
Balázs egyébként ezúttal is nagyon jól viselte magát a templomban, egész sokáig hallgatta ő is az istentiszteletet. Leghamarabb Kamcsit kellett evakuálni, aki a keresztelés ideje alatt ott téblábolt a lábunknál. Bálintot és Katát a jól felkészült nagymama gumicukorral késztette csendes közreműködésre.
Az idő nem volt kegyes hozzánk - esett -, de végülis ez a keresztelő utáni ebédet és a délutáni beszélgetést nem sokban zavarta.
A gyerekek átlendülve az ebéd utáni fáradtság holtpontján estig bírták. Kamcsi este fél hétkor azonban egyszer csak játék közben szó szerint kidőlt.

2012. május 22., kedd

Milyen nap lesz holnap

Bálint kezdi kapisgálni a napokat (pl. mikor megyünk oviba, mikor van hajmosás meg ilyenek). Ennek fényében így beszélgetünk:

Én: Bálint, milyen nap lesz holnap? ( ma vasárnap van)
Bálint: Szerda...
Én: Nem
B: Csütörtök...
Én: segítek, melyik napot utálja a Garfield?
B: (kicsi gondolkodik, majd felkiált) Amelyik süt!!!

Aki ismeri a Garfield 3-at, az tudja miről van szó. :-) Aki nem, az ismerje meg...



- Posted using BlogPress from my iPad

2012. május 21., hétfő

Így mozgunk mi

Na sikerült megörökíteni, hogyan is borulhatott át Balázs hasról hátra...
Valahogy így megy ez - fenékből indított nagy fordulás

- Posted using BlogPress from my iPad

Hétvégi munka

Beütött a kerti munka. Gyermekeink nagypapa "segítségére" siettek. Ami meglepő harmóniában sikerült nekik mindenki nagy örömére...

- Posted using BlogPress from my iPad

2012. május 19., szombat

Kopaszi gáton

Utoljára egy gyermekes családként voltunk a Kopaszi gáton. Azóta sokat fejlődött. (Talán túl sokat is, mert a sok épület már kitakarja a víz látványát.)
Tegnap aztán ismét voltam, ismét egy babával, de immár Balázzsal mentünk ünnepelni az egy éves Bellát és Marcellt a Kölyököbölbe.
Balázs ezúttal is nagyon együttműködő volt: Katával hempergett a hempergőben, aztán az ablak előtt húzta a lóbőrt a babakocsiban.

Hurka Gyurka fürdik

Balázs széltében-hosszában kitölti a piacon fellelhető leghosszabb babafürdető kádat. Lassan majd el kell gondolkodni a továbblépésről.
A nagy kádban azonban már nagy a zsúfoltság, ezért az egyszerre fürdés helyett a korcsoportonkénti beosztás jöhet majd szóba. Legalábbis amíg Balázs nem tud ülni.

Ui.: A történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy továbbra is Apuka fürdet, én csak véletlenül keveredtem rá a képre.

2012. május 16., szerda

Unod már hason?

Unod már hason? - kérdezi Bálint a nyöszörgő Balázstól, s azzal a lendülettel átforgatja a hátára a kiscsávót. Vagy éppen a hasára, mikor milyen pozícióban találta.

A minap azonban Balázs külső segítség nélkül átkeverte magát takarón hasalásból fűben háton fekvésre. A konkrét eseményről lemaradtam, de a technika valami ilyesmi: feneket emel, oldalra kitesz, utánafordul.

2012. május 15., kedd

Ide is született egy kisbaba

Bálint gyakran lefekszik Balázs mellé vagy éppen a helyére, s közli, hogy "ide is született egy kisbaba".
A babák pedig nálunk hason alszanak, igaziak és játékbabák egyaránt. Kamilla gondozásában szépen egymás mellett, betakargatva. Már akinek jut takaró...
S a babák cumisüvegből isznak. Főleg a nagyobbak.
Erről a cumisüvegről nem nagyon akarnak leszokni a gyerekek. Már csak a reggeli-esti tejiváshoz volt használatos, amikor is február végén jött a megadurva hányós betegség. Doki azt javasolta, hogy cumisüvegből igyon, mert úgy apróbbakat kortyol, de persze így is kihányta. S különben is fekve nehéz pohárból inni (eddig ez volt az egyetlen betegsége Bálintnak, amikor nem kelt fel naphosszat). Na a betegség hálistennek elmúlt, az infúziót is megúsztuk, a cumisüveg viszont maradt. Mire Bálintot és Kamcsit leszoktatnánk, Balázs kezdi majd... Valami ilyesmi bejegyzés fog születni akkor is.

2012. május 8., kedd

Balázs fog és tömköd

Balázs baba elkezdte használni a kezeit. Nem túl koordináltan, de már megragadja a dolgokat, néha ő halászik össze egy-egy játékot a járókában magának. A cél pedig egyértelmű: minden megy a szájba.
Az én kezemet is állandóan rágja. Borzasztó kemény tud lenni egy babaíny! Készülődnek már azok a fogacskák..

Ui.: Kiscsávó már nehezebb, mint Kamilla 10 hónaposan volt. Így nem meglepő, hogy a 3-6 hónapos kollekciót épp hogy előhalásztam, pakolhatom is el. A 6-9 hónapos ruhácskákkal pedig az a baj, hogy csupa meleg téli holmi. Mégiscsak lesz saját új ruhája Balázsunknak is...

2012. május 6., vasárnap

A copfos délután nem alszik

Miért van az, hogy a két éves, aki reggel 6-kor kelt az este 10-kor (se) alszik el? Délutáni alvás helyett pedig fáradhatatlan tempóban rohangál, jön-megy és intézkedik. És másnapra azt várná az ember, hogy bepótolja az alváshiányt. De téved. Pontosabban alváshiány van, de csak a szülőknél jelentkezik.
Az elmúlt napokban Bálint oviban volt, Kamilla pedig itthon. Korábban Kamcsi mindig nagyon unatkozott itthon Bálint nélkül, állandóan szórakoztatni kellett, de az utóbbi időben változott a helyzet. Kamilla kiválóan elsertepertél itthon egyedül is. Persze mindig abban a helységben, ahol társaság is van, de egyedül tesz-vesz: mosogat, edényeket pakol, altatja a babáit, öltözik-vetkőzik és cipőket próbálgat. Úgy látszik a bölcsi önállóságra szoktatta.
Azt egyébként mindketten nagyon rosszul viselik, ha az egyikük megy valahova, a másiknak pedig itthon kell maradnia. Kamcsi így a napokban minden reggel félpucéran, de már cipőben álldogált az előszobában, nehogy lemaradjon az indulásról.

2012. május 5., szombat

Bálint a sötétet is nézi

A vacsora után általában még elcsípjük a közszolgálati híradót, amit változó létszámban megtekintünk. A két biztos kanapéfoglaló Tóni és Bálint. Bálint folyamatosan kérdez (Mit mond a bácsi? Hova megy az az autó?), megállapít (Nézd ott egy repülőgép! Mekkora sárga kukásautó!), értetlenkedik (Ez ki? Hova mennek?) stb., Tóni pedig hol halkabban, hol hangosabban morgolódik, hogy nem hall semmit hírekből.
Még megvárjuk az időjárás jelentést is, aztán összepakoljuk a játékokat és megyünk fürdeni. A játékok összepakolása azonban nem megy zökkenőmentesen. Ha nem mennek maguktól pakolni (márpedig általában nem mennek), akkor mindenféle módszerekkel próbálkozunk. Mint pl. kikapcsoljuk a TV-t, nehogy elterelje a figyelmüket.
Tóni: - Bálint, gyere összeszedjük a legókat!
Nincs reakció, ül a kanapén, nézi az időjárás jelentés utáni reklámot.
Tóni: - Kikapcsolom a TV-t, s megyünk pakolni.
Nincs reakció.
TV kikapcsol.
Bálint: - Apa, én a sötétet is nézem.

2012. május 3., csütörtök

Az idei első strandolás

Szentgotthárdról hazafele még útba ejtettük Balatonlellét egy kora esti gyors balatoni locs-pocsra. Április utolsó napján.
Lelléről hazafele aztán hosszú utunk volt, mert Balázs torkaszakadtából, Kamilla csak félerővel, Bálint pedig változó intenzitással hangoskodott. Balázsról kiderült, hogy melege van, mert a szülei ugyanolyan szerkóba öltöztették, mint egy hete a 16 fokban. Kamilláról kiderült, hogy azért is volt ilyen nyűgös az elmúlt napokban, mert nagyőrlőket növesztett. Bálint pedig továbbra is tombol, amit továbbra is Balázsnak tulajdonítok.
Mamihoz való soproni leutazásainkat leszámítva egyébként ez a hétvége volt az első utazásunk három gyerekkel. S megállapítottuk, hogy három bizony több mint kettő. Pontosan egy felnőtt hiányzott, hogy meglegyen az 1:1-es kényelmes felállás.

2012. május 2., szerda

Gotthárdon

A hosszú hétvégén Szentgotthárdon voltunk keresztlányom bérmálásának apropóján. Várakozásainknak megfelelően Bálint teljesen be volt indulva. Városi gyerekünk végre testközelben vizsgálhatta meg a traktort és egyéb járműveket, s a mesekönyvben látott háziállatokat. A tyúkok jól voltak tartva ottlétünk alatt, Bálint gondoskodott a folyamatos fűutánpótlásról.
Élményekből azonban nekünk is kijutott. Megérkezésünk estéjén négy, egy órája született kismacska volt az egyik bokor alján. Másnapra aztán eltűntek. Nem az anyjuk hordta el őket - mint ahogy én azt gondoltam -, hanem egy kanmacska elintézte mindegyiket. A "macskahorror" aztán délután tovább folytatódott. A kiscicák anyja (tarka) egy másik (szürke) macskával egész nap a pad alatt feküdt, egymást nyalogatva. Én konkrétan azt gondoltam, hogy a tarka anyacica szenvedget, a szürke vigasztalja. Délután aztán Kamcsit lefektettük a fűbe a pad mellé, hogy pelust cseréljünk. A szürke macska ekkor fölállt és elindult felénk. Peti a lábával próbálta elterelgetni, s abban a pillanatban kicsúszott belőle egy 10 cm-es kismacska. Elkezdte ő is, meg a tarka is nyalogatni, letakarítani a kismacskát. A nagy nyalogatásban aztán egyszercsak a tarka (aki előtte nap fialt) elharapta az újszülött cica nyakát... Aztán mintha misem történt volna, mindketten odébbálltak. Na nem részletezem tovább, de nem szeretnék macska lenni.

A hétvégét egyébként Bálint Máté bukósisakjában tolta végig, s a motorján is sokat koptatta az ülést.

Kamilla Luca ékszereiben vonult,
 Balázs pedig élvezte a sok dajkát.


Megyünk megint nemsokára, akkor már haladó szintű ismerkedést tervezünk a gyerekeknek, mint pl. a "tehén színe nem lila".