2012. augusztus 31., péntek

Nyárbúcsú

Vikiéknek köszönhetően ez éven is illő módon elbúcsúztattuk a nyarat Etyeken a múlt szombaton. Tekintve, hogy a 0-5 éves résztvevők száma immár meghaladta a felnőttek számát, extra programról nem kellett gondoskodni. Valahogy egyszer csak este háromnegyed nyolc lett.
Kamilla és Bálint is kidőlt egy délutáni közös alvás erejéig, egy ágyban. S hogy mindeközben Balázs is aludt egyet, az külön ajándék volt nekünk. 
Balázs és Kata baba pedig ennyit nőtt és ügyesedett a legutóbbi közös portré óta: 

2012. augusztus 28., kedd

Mosolybaba 8 hónapos

Balázs ma 8 hónapos, 9,5 kg, 74 cm és kettő fogacska boldog tulajdonosa. Annyira cuki, nagyon sokat mosolyog, sőt kacag. Bárki ránevet, ő viszonozza. De csak amíg biztonságban érzi magát. Elkezdődött ugyanis valami szeparációs szorongás féle. Ha látja, hogy távolodok tőle, keservesen elkezd sírni. Ha jól eljátszik magában vagy épp mással van, s én belépek a szobában, meglát, akkor is elkezd sírni, egészen addig, amíg fel nem veszem.
Az utóbbi hetekben ismét újra ébredt éjszaka, szinte minden éjjel illetve hajnalban. De egy kiadós evés után visszaalszik. Nappal már csak kétszer alszik, természetesen jellemzően pont nem akkor, mikor a nagyok, hanem előtte és utána.
Evés fronton lassú lépésekben haladunk előre. Ha épp nem álmos, cserébe viszont nagyon éhes és nagyon finom a kaja (azaz jó édes), akkor már egy deci pépet is megeszik. Ha viszont a három feltétel közül egyik is  hibádzik, akkor csak szopi jöhet számításba. Ami viszont nagy újdonság, hogy a fiatalúr issza a vizet. Eléggé izzadós típus, a nagy melegben kellett is a folyadék.

Balázs már rutinszerűen fordul át mindkét irányba. Rövid ideig kúszott (két kézzel és jobb lábbal, a balt magasban tartva), majd négykézlábra állt és egy sajátos a technikát fejlesztett ki magának a haladásra. Tegnap gondoltam videóra veszem ezt a se nem kúszás, se nem mászás módszert. Balázs pedig fogta magát és életében először emígy jött oda hozzám:

Hát mászik ez a gyerek kérem szépen! 
Az ülésre is nagyon rá van gerjedve, ölben tartva mindig ülésbe húzza magát. A földön egy kézzel támaszkodva amolyan félülő pozícióba, Z ülésbe szokta átkeverni magát. Az érzékeny egyensúly azonban könnyen meginog még.

Egyre inkább igaz, amit eddig is sejtettem. Ez a mászó korszak, kiegészítve egy totyogóval (ez lenne Kamcsi) és egy szeleburdi kisovissal, nem egyemberes feladat. Egyszerűen képtelenség mindenkire odafigyelni. A galibák általában abból származnak, hogy valamelyik nagyobbikkal vagyok elfoglalva, s eközben Balázsunk önállóan vagy épp a másik nagy segítségével bajba keveredik. Két példa az elmúlt két napból:
#1 A kertben vagyunk, Balázs a földön felfedez, a többiek játszanak. Én Balázs mellett ülök, 5  másodpercenként kiveszek a szájából egy-egy fenyőmulcsot. Kamilla közben elunja magát, s a már nem éppen meleg időben mezítlábra vetkőzve elkezd szökni és közli, hogy ő felmegy (fent nincs senki). Én futok utána, hamar visszahozom. Mire visszaérek vele, Balázs öklendezik, a szájában mégsem látok semmit. Fejjel lefelé tartva és ütögetve se jön ki semmi. Öklendezést abbahagyja, gondoltam biztosan lecsúszott, megitatom. Nem iszik, öklendezik. Közben felmegyünk, ha itatni próbálom, akkor öklendezik, egyébként nem. Közben alszik egy fél órát. Alvás után újabb iváspróba, nagy sírás. Ekkor pedig előbukkan az, ami addig valószínűleg a szájpadlására volt tapadva: egy darab levél, szépen egészben.
#2 Otthon készülődünk elindulni. Bálint már felöltözött, Kamilla nem akar ruhát cserélni, hisztizik. Balázs pedig a nappaliban a földön tesz-vesz. Kamcsit közben megfogom és az előszobában öltöztetem, s egyszer csak megjelenik Bálint boldogan, elégedetten, kezében Balázzsal: "Őt is vigyük!". Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy szívinfarktust kapjak, hogy Bálint a maga 18-19 kilójával felemelte és métereken át cipelte a közel 10 kilós öccsét, vagy épp nevessek, mert igazából annyira cukik voltak együtt. Sok idő nem volt ezen gondolkodni, mert Kamilla folytatta a műsort. Bálinttal aztán annyiban maradtunk, hogy legközelebb csak akkor veheti fel Balázst, ha én is ott vagyok mellette...

2012. augusztus 24., péntek

Hárman párban

Mióta Balázs is mozog, azóta a járókát és egyéb korlátozást nem annyira komálja. Sokkal inkább szeret a földön tenni-venni. Rövid ideig egyedül is elvan, de aztán társaság után vágyik. Legjobban ott szeret játszani, ahol a többiek is vannak.

Kamilla igazán lelkes, ha Balázs szórakoztatásáról van szó. Önként megy és játszik vele. Míg Kamcsi Balázzsal matat, addig Bálint ilyenkor jellemzően jól elvan magában mellettük.


Kamika nemcsak szórakoztatja a babát, de ha Balázs nyafog, akkor megkeresi a cumisüvegét és visz neki vizet, jön segíteni pelusozni stb. Kami egy igazi pótanyuka. A héten volt ideje kiélni ilyen irányú vágyait, hiszen már illetve még mindenki itthon volt a héten egész nap.

2012. augusztus 22., szerda

Balatoni nyár - 3. hét

Mikor arról volt szó, hogy idén csak Balcsira megyünk, viszont oda három hétre, azon gondolkodtam, vajon mi a fenét fogunk mi csinálni három hétig a Balatonon. Bár a lényeg úgyis az, hogy együtt leszünk, unatkozni pedig biztosan nem fogunk, azt a gyerekek garantálják. A három hét azonban borzasztó gyorsan eltelt...
S az igazi pihenés a végére maradt. A harmadik hetünk elején ugyanis összepakoltuk Kamillát és Bálintot, s a cókmókjaikkal együtt Tóni átköltöztette őket Tatára, ahol Nagymamával és Nagypapával töltötték a hét további részét. Még sose voltak ilyen hosszan távol tőlünk (5 éjszaka), de azt hiszem mindkét fél számára zökkenőmentes volt dolog. A gyerekekkel nem beszéltünk ez idő alatt, de a nagyszülőkkel minden nap telefonoztunk. Egyik alkalommal Tóni megkérdezte a Papájától, hogy bírnak e a gyerekekkel. A válasz: "Amíg van gumicukor, addig igen!" Ezért vagy nem ezért, de Kamcsi érezhetően meghízott a tatai napok alatt... (Mondjuk volt hova híznia, mert előtte két hétig nem evett és megint hasmenése volt.) 
S mi mit csináltunk ez idő alatt? Ismét hármasban pihentünk. Bár Balázs már nagyon belejött a haladásba, a maga érdekes kúszó-mászó technikájával egész messzire eljut már, azért még nem kellett sokat rohangálni utána. 
Mi is messzebbre jutottunk a háztól, mint eddig: egészen az északi partig. Füreden találkoztunk Edináékkal és Zsófiékkal. Balázs első kompútja:
A hét második felében pedig Mami is visszajött, így aztán "ránkszakadt" a nagy szabadság Tónival kettesben. Nagyokat bicikliztünk, fürödtünk együtt a Balatonban, voltunk szabadtéri színházban, a siófoki Palace-ban (igaz ez utóbbiba csak véletlenül tévedtünk be, azt is délután 3-kor)...
Hazaérve aztán borzasztó stresszhelyzetbe kerültünk. Egyrészt vége lett a nyaralásnak, s vissza kellett zökkenni a pesti mindennapokba. Fizikai fájdalmat okozott, hogy vasárnap reggel nem biciklivel mentünk a közeli pékségbe reggeliért, hanem kocsiba kellett szállni, hogy keressünk egy nyitvatartó bevásárlóközpontot. Másrészt visszanyertük hiányzó gyermekeinket is, akikről kiderült, hogy borzasztóan hangosak. Vagy eddig is ilyen hangosak voltak csak 5 nap alatt sikerült totálisan elszoknunk ettől a zajszinttől?

2012. augusztus 19., vasárnap

Az első barlangfestmény

Bálint eddig nem volt erős a figurális rajzolás / festés vonalon. Konkrétan semmi felismerhetőt nem alkotott. Na de most! A strandon délutánonként volt játszósátor, benne számtalan érdekes játékkal. A sok vonzó játék ellenére az egyik nap Bálint kezébe meglepő módon ecset keveredett. És lefestette apát (jobb szélen), valamint viharfelhőket, amiből esik az eső. Alapélmény: pár nappal korábban egy hirtelen vihar miatt úgy hagytuk el a strandot, mint az utasok a süllyedő hajót.

2012. augusztus 17., péntek

Szőke lány kell!

Minden szülő elfogult a saját gyerekével szemben, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Ezúttal azonban minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy Bálint szép kisfiú. :-) Mi sem bizonyítja ezt jobban egy női puszinál,

és a hölgykoszorúnál.
Balatonlellén a Kerekes lányokkal

Minap volt nálunk egy vendég kislány, Sacika. Bálint nemes egyszerűséggel közölt vele, hogy nem veszi  feleségül. Neki ugyanis a szőke lányok tetszenek. Azóta is azon gondolkodom, hogy honnan szedte ezt Bálint. Vagy ez a szőkekultusz amolyan genetikailag kódolt dolog lenne a fiúknál?
Hozzá kell tegyem, miután Sacika átadta Bálintnak a szülinapi ajándékát, ami történetesen egy óriási versenyautó volt, Bálint kompromisszum késznek bizonyult és barna haj ide vagy oda, házasodni is hajlandó lett.

2012. augusztus 16., csütörtök

Egy kép ötösben

Balatonboglár, Gömbkilátó

2012. augusztus 14., kedd

Balatoni nyár - 2. hét

Az elmúlt bő egy hétben komolyabb forgalmat bonyolítottunk, mint egy átlagos balatoni panzió. A gyerekeknek persze bejött a dolog, mert volt műsor. Csak az frusztrálta némileg Bálintot, hogy nem vele játszanak a szülők, hanem a többi nénivel és bácsival. A ping-pong meccsek alatt türelmetlenül toporgott az asztal mellett, "Apa, most már velem játsszál!" felszólításokkal emlékeztetett szükségleteire.
Sokszor a strandig se jutottunk ki, bár igazából a program ott is ugyanaz volt, mint otthon a kertben. Tóni gimis barátai például - akárcsak boldog legényéveikben - egész délutánon keresztül tudnak inni a strandi büfé kiszemelt asztalánál. Ezen az sem sokat változtat, hogy időközben felbővült a társaság gyerekekkel.
Esténként tüzet csiholtunk, s miután három alkalom után meguntunk a parázson sült, füstben füstölődött húsokat, Laci jóvoltából bográcsgulyás készült. Ez volt a második bográcsgulyás életében. Az elsőt tavaly készítette szintén ugyanitt. Finom lett.
A héten egyébként Balázs felügyeleti joga visszaszállt rám, mert Mami elment. Cserébe Bálintot és Kamillát Luca és Máté szórakoztatta egész héten. Bálint kisbabásat játszott és végre emberére lelt, mert Máté hajlandó volt ölben / nyakban / háton cipelni a lassan középső óvódás nagyfiút.
A második hetünk végére új helyzettel szembesültünk: Bálintnak honvágya támadt, s közölte, hogy most már menjünk haza Budapestre. Mert ő ott szeretne játszani. Upsz.

2012. augusztus 12., vasárnap

Megvan a második fog

A sok friss levegőn jól nőnek a fogacskák: Balázs bal alsó egyese is megmutatta magát. Ehhez társul még a durván piros popsi, hasmenés és sok kesergés emiatt.

2012. augusztus 10., péntek

Strandolunk

A hétvégi hőségre való tekintettel mégiscsak megmerítettük Balázs hab testét a magyar tengerben. Pontosabban csak a lábfejét tettük bele, de azt nagyon élvezte. Gondoltam a part menti közel 30 fokos baktérium-tenyészetéből ennyi pont elég is lesz neki.
Bálint és Kamilla helyette is nyeltek eleget.
Kamilla komfortzónája addig tart, amíg csak a comjáig ér a víz. Így a kénytelenek voltunk a part mentén maradni, bár beljebb menve se merült volna el a leány. Keresztlányom, Luca és Máté megpróbálkoztak bemenni a mélyvízbe, de miután 577 lépést (ez kb 400 méter) begyalogolva is csak száraz maradt a fürdőruhájuk, azaz combig ért a víz, feladták.

2012. augusztus 8., szerda

Bálint kerti partija

Bálint szülinapja mindig a nyaralás idejére esik. Idén azonban nem előszülinapot tartottunk, hanem itt a Balcsin ünnepeltünk. Az ünnepelt az asztalfőn fogyasztotta a grilleket és természetesen a csokitortát.
A csokitorta kötelező elem, annak ellenére, hogy igazából nem is eszi meg. Már reggel óta azt várta, hogy tortázzunk. Miután megettük a főételt, s végre mondtam, hogy jön a torta, Bálintnak felcsillant a szeme: "Kezdődik a szülinap!"
Amikor aztán kikísértük a nagyszülőket és unokatesókat, Bálint így szólt hozzám a kapuban: "Anya köszönöm szépen az ajándékokat, szép ünnepség volt!". Cuki pofa. :-)
Az ajándékozást mondjuk nem vittük túlzásba. A földvári kikötő lángososánál jellemzően nagy a sor, de jó érzékkel van mellette egy-két ajándékbolt, hogy míg a szülők sorban állnak, a gyerekek vágyakozással tudják tölteni az időt. Na itt kinézett magának Bálint egy kis pisztolyt. Annyira vágyott rá és mégis annyira fegyelmezetten visszatette a kérésünkre, hogy megígértük neki, szülinapjára megkapja. Így születése napján családilag felültünk a biciklire, áttekertünk Földvárra, s Bálint megkapta vágyai tárgyát. Amivel sokat játszott egy napig, majd visszatért a kardjához.

2012. augusztus 6., hétfő

Balázs a szőlőlugasban hűsöl

Balázst eddig még nem merítettük meg a Balcsiban, mert amikor mi strandolunk, ő otthon alszik Mamival. Ezért a köztes időben hűtőfürdőt instaláltunk neki a babakádba, a szőlőlugas alá.

Ui.: Balázsnak a hétvégén kinőtt a jobb alsó egyese. Csinos kis reszelőfog, három recével. Úton van már a bal alsó egyes is.

2012. augusztus 5., vasárnap

Balatoni nyár - 1. hét

Július végén becsomagoltam az egész lakást és a garázs tartalmát (fürdőszobai fellépőtől, műanyag gyerektányéroktól kezdve, a gumicsónakon keresztül biciklikig mindent), telepakoltunk két autót és lejöttünk Szántódra három hétre.
Hogy a három gyerekkel elboldoguljunk, Mami támogatott minket. Konkrétan ő volt Balázzsal naphosszat. 
Balázs jelenlegi napirendje  nehezen egyeztethető össze a nagyobbakéval. Már csak kettőt alszik.  Mire elindulunk valahová, babókának aludnia kell, aztán mikor letesszük a nagyokat, ő ébred. Majd ha a nagyok felkeltek délután, akkor ő ismét álmos. Kamillának is volt egy ilyen féléve, a programszervezést nem könnyíti meg. 
Na de így szabadon tudtunk jönni-menni. Idén is reggelente a földvári strand ugrálójában kezdtünk, ahova Bálint már önállóan biciklizett, Kamillát pedig Tóni vitte. 
Komoly teljesítményt nyújtott a nagyfiú: odabiciklizett, ugrált egy órát, visszabiciklizett és ebéd előtt még egyet strandoltunk is. Idén olyan alacsony a vízállás, hogy a kedvenc "kisvizes" strandunkon 30 méterrel beljebb kezdődik a pocsolya. Ahol most homok van, ott tavaly még víz volt.

2012. augusztus 3., péntek

Bálint négy éves

Négy éve ilyenkor is az olimpia lázában égett a világ. Én pedig soha annyi közvetítést nem néztem meg, mint akkor, a végtelen hosszúra nyúló szoptatási próbálkozások alatt.
Bálint ma négy éves. 27-es láb, a védőnői státuszfelmérés szerint 106 cm, 18,5 kg és mivel a legkisebb jelet már nem jól mutatta, "látása bizonytalan". Ez utóbbit szerencsére nem tapasztaljuk, hacsak a szelektív látás (és hallás) nem számít annak.
Egyedül öltözik és vetkőzik, ha épp van kedve, csak a felsőrészek levételével gyűlik meg a baja. Az ébrenlétek idejére stabilan szobatiszta, egyedül kimegy wc-re, csak a popsitörléshez kell segítség. Alváshoz azonban még kap pelust és tele is pisili. Mindenesetre összességében négy éves korban már egészen  "használható" a gyerek. Meg lehet vele beszélni sok mindent, el tudja fogadni, hogy valami csak később lesz. Na persze nem mindig, s ilyenkor - meg ha valami nem sikerül neki - dühbe gurul, kiabál és üt-vág. Amolyan fiús hiszti ez.

A miért korszak is erősen tartja magát. Egy mesét is nehezen lehet végigolvasni, mert annyi miért van, hogy közben teljesen elvesztjük a sztori fonalát. Rengeteget beszél és kérdez, Kamcsi sokszor rosszul is viseli, hogy pl. az autóban csak Bálinttal beszélgetünk, az ő kíváncsiságát próbáljuk kielégíteni. Kamilla azonban nem az a típus aki ne harcolná ki magának is a figyelmet, ő is el kezd beszélni és közli is: "naaa, most én beszélek!".
Hihetetlen dolgokra emlékszik. A minap a védőnői rendelőben felemlegette, hogy ott feküdtem és a védő néni vizsgálta a pocakomat ( kb. éve Balázs szívhangját).
A szerepjátékok korát éljük. Cseppet sem zavarja, hogy hetekkel ezelőtt az összes autóját beraktam egy szemeteszsákba és levittem a garázsba. Mostanában ugyanis naphosszat szerepeket ölt magára s úgy játszik: tűzoltóként eloltja a tüzet, vagy éppen lovag bácsiként megmenti a királykisasszonyt.


(Egész nyáron két rövidnadrágot hajlandó csak felvenni. Mégpedig azokat, melyeknek a derékgumijába a kardját bele tudja tűzni. Más szóba se jöhet.)
Legújabban pedig papás-mamást játszik. Minap hallom a szobából, hogy "Anya!". Megyek be, de Bálint közli, hogy nem nekem szólt, hanem Kamillának. Kamilla az anyuka, ő az apuka és természetesen babájuk is van. Sokszor pedig apáskodik Kamilla felett, mert ő már felnőtt, Kamcsi pedig picike. Ha pedig valaminek örül, köszönetképpen ezt mondja nekem: "Anya, elveszlek feleségül!"
Egyébként is szeret "ellesett" fordulatokat használni, mint hogy "ez igazán meleg helyzet volt", avagy "én is ezt kérdezem magamtól"...

2012. augusztus 1., szerda

Fűimádat

Mindig felemlegetjük, hogy Bálint az első nyarán sikítófrászt kapott a fűtől. Balázsnak pedig keresve se találnánk jobb játékszert.

Mami szerint nem túl kedves a hasonlatom, miszerint Balázs előző életében tehén volt. Nagy, fehér és szeret legelni.