2013. február 28., csütörtök

Balázs 14 hónapos és bölcsis

Először a számok: 14 hónap, 11,1 kg, 20-as láb, 8 fog (eggyel gyarapodott a napokban, így megvan alul-felül a négy). A fogai számát meghazudtoló módon eszik darabos kaját, persze csak amit szeret. Egy ültő helyében kakaós palacsintából vagy mondjuk túró rudiból kettőt is be tud nyomi. Nagy kedvenc még borsó és a kukorica. Főziből azonban továbbra is teljesen simára turmixolt a nyerő. Ez a tesókkal is így volt anno: vagy teljesen sima pépet vagy teljesen darabos kaját ettek. Az átmenet, azaz a kicsit már /még darabos főzi nem oké. Balázs egyébként továbbra is lelkesen étkezik mindenkivel. Háromnegyed órát gond nélkül elücsörög az etetőszékben.
Már szinte mindig két lábon közlekedik óriásbabánk. Még relatív nagy terpeszben teszi ezt, kis kezei oldalt kitéve, hogy egyensúlyozzon. Továbbra is nagy nyüzsiben érzi jól magát. Már régóta minden reggel sírt, amikor látta, hogy Bálint és Kamcsi elmennek. Ebben a hónapban azonban ez megszűnt, ugyanis ő is jön: Balázs bölcsis lett!
Ahogy Kamillával és Bálinttal is, már fél évesen jelentkeztünk az intézménybe. Úgy látszik tényleg igaz, hogy a nagycsaládosokat előre veszik, mert Balázst azonnal felvették. Így ameddig lehetett tartani a helyet, addig kitoltuk a beszoktatást, s csak február elején kezdtünk. Az első hét természetesen nagyon tetszett Balázsnak, hiszen egy-két órát játszottunk közösen a csoportszobában, aztán mentünk haza. Reggelente konkrétan rázta a rácsot a szobaajtó előtt, hogy mehessen már be. Második héten aztán már egyedül volt bent, s mi (Mami vagy én) a folyósón várakoztunk. Ez már nem volt olyan vidám. Egyik nap leesett neki a tantusz, sírt rendületlenül, majd elaludt. Arra számítottam  - ahogy Bálintnál volt -, hogy most egy hosszú, lassú folyamatot kezdünk, s még jobban fog ragaszkodni. Balázs azonban úgy tűnik túllendült ezen a dolgon. Harmadik héten már ott is aludt, s a negyedik hét végére ott tartunk, hogy reggelente sem sír (kivéve ha még leállok beszélgetni a gondozónővel), s vidám délután is. Azonban az ebédet, pontosabban a főzeléket nem eszi meg. Csak a gyümölcsöket, kekszet és egyéb nasikat, ha éppen van (mint pl. farsangkor). Mivel nem ebédel, ezért Mami már fél kettőkor (ekkor ébred) elhozza Balázst, én pedig négy körül megyek a nagyokért.
Eredetileg egyébként úgy volt, hogy Kamcsi és Balázs egy szobába, egy gondozónőhöz kerülnek. Ez nekem azonban nem volt szimpatikus megoldás. Egyrészt eleget vannak együtt itthon, másrészt pedig a beszoktatás miatt is nehezebb lett volna ezt kezelni. Ezért most Balázs a szomszéd szobában van. A két szobát egy elhúzható fal választja el, közös a terasz. Így szinte minden délelőtt találkoznak. Tartottam tőle, hogy Kamika miként reagál a helyzetre, de teljesen jól vette a lapot. Az elején, amikor Balázs sírdogált, átengedték Kamihoz, aki állítólag tök jó fej volt. Megvigasztalta, játszott vele, Balázs pedig örült neki.
Szóval reggelente már nem kettő, hanem három gyereket kell összekészíteni időre. Nem is szoktunk beérni, csak 9 után... Aztán megyek be az egyetemre. Ez a harmadik félévem, lassan el kellene kezdeni érdemben kutatni is, nemcsak órákra járni. De valahogy 10 és 15 óra között sokkal kevesebb idő van, mint 15 és 20 óra között... 

2013. február 25., hétfő

Farsang idén

Az idei farsang is a korábbi évekhez hasonlóan zajlott. A jelmezbál hallatán Bálint teljes természetességgel közölte, hogy tigris lesz - mint eddig mindig. Majd hiányzás miatt lemaradt az ovis farsangról, ahogy tavaly is. A jelmezesdi tehát maradt itthonra. Jövőre már muszáj lesz témát váltani, mert kinövi a tigrisjelmezt.
Kamika rózsaszín kiscica volt a bölcsiben. Aláöltözete egy klasszikus fekete tornadressz volt, ami ebben a méretben elég cuki. Itthon aztán Bálint Villám McQueen-es szerelésében is kipróbálta magát amolyan Kamcsisan: az autós felszereléshez is fekete lakkcipő dukált.  
Balázs idén még nem öltözött be, csendes megfigyelőként majszolta a kekszeket Kriszti öléből.

2013. február 20., szerda

Az első zsúros tapasztalatok

Ez a bejegyzés azért született, hátha jövő február elején újraolvasom. S így majd tudom, hogy pl. a zsúr napját, az azt megelőzőt és az azt követőt is kihúzzam a naptárból: ide mást tervezni nem érdemes.
Előkészületek: e-mailes meghívó a szülőknek, írott meghívó a gyerekeknek a fakkba, tortabeszerzés, kellékek (díszítés, szülinapi csákók, játékálarcok - mivel nem érdekelt senkit, megmaradt jövőre, ez a pont kipipálva), bevásárlás, sütés - főzés (Maminak javarészt átpasszolva) és elpakolás. Konkrétan a nappali kiürítése. Valahogy így:
Szőnyegek és játékoskosarak (aminek a tartalma csak szétszórásra való) eltávolítása, nem használandó helyiségek, mint pl. hálószoba lezárása (ez idén elmaradt), s gyermekbútorok beszerzésre. 12 kisszékünk és 4 kisasztalunk nem volt, így ezen végeredmény eléréséhez három helyről kértünk kölcsön ezt meg azt. 
A beszerzés mellett a másik kulcsfontosságú elemnek a kiszervezés bizonyult: legkisebbikünk kiszervezése Orsinak, a babysitterünknek. 
A buli második felében aztán Kamilláról is kiderült, hogy a sok, számára idegen gyereket megunta és neki is  kell némi személyes szórakoztatás, úgyhogy Orsi végig maradt. 

Tóni kérdése az utolsó vendég távozásakor:
- Nem arról volt szó, hogy annyi gyereket hívunk meg ahány éves Bálint?
Ööö, igen, öt kisfiú jött volna. De aztán meghívtam azokat is, akiknek az anyukájával még jóban vagyok (és Bálint bővített listáján is fent voltak), így duplázódott a létszám (két lemondás mellett). Bálint így is csak az öt "törzsvendéggel" játszott, neki azt hiszem ez mindegy volt. De hát nem árt az óvodai életbe jobban bekapcsolódni...
Tóni mamája (röviden: Nagymama) óva intett a szülős a partiktól. Mondván, hogy a gyerekek a szülők jelenlétében sokkal "elevenebbek", cserébe ilyenkor a szülők sem a gyerekek fegyelmezésével vannak elfoglalva. Nos ez abszolút igaznak bizonyult, de legalább a szülők is jól érezték magukat a "felnőttasztalnál". Én ebből azért korlátozottan vettem ki a részemet, konkrétan miután elment mindenki, a romokon én is megvacsoráztam... Ha nagyobbak lesznek, akkor azért szülőmentesítjük az összejövéseket. S talán akkor majd a közös játékra is sikerül őket rávennem. 

A papírtányéroknak és papírpoharaknak köszönhetően este hamar helyreállt a látszólagos rend. A viszonyokat azért jól jelzi, hogy másnap reggel Tóni többször megemlítette, hogy bizony fel kellene mosni meg ilyenek. Én inkább leültem reggelizni. Egyszer csak porszívózás hangjára lettem figyelmes. Tóni  - kb 5 év után újra - porszívót ragadott, majd felmosóvödröt és az egész nappalit végigtolta...:-) Azért hozzátette: 
- Legközelebb vasárnap délután legyen ez a zsúr. Én pedig hétfőn reggel korán megyek dolgozni...

2013. február 18., hétfő

Bálint első zsúrja

Az augusztus eleji szülinapra való tekintettel úgy döntöttünk, Bálint névnapját "zsúroztatjuk". Nem ő kezdeményezte ezt a zsúr dolgot, de amikor felvetettem, nagyon lelkesedett. Azonnal fel is sorolta a szokásos neveket, hogy kiket kell feltétlenül meghívni: három csoporttársát és közülük kettőnek az öccsét, akik a kiscsoportba járnak. Az öt fiú aztán végeredményként öt kislánnyal és azok szüleivel bővült, így volt komolyabb szülői közösség is (és a mieinkkel együtt 13 gyerek).
Készültem pár csoportos játékkal, álarcokkal, de ezzel nem arattam nagy sikert. Bálint még nem is tudta a feladatot, de kategorikusan kijelentette, hogy ő nem játszik. Így persze a "kemény mag" is dezertált. A többieket egyetlen dologgal sikerült rövid ideig lekötni, a csipeszelős versennyel (székszoknya aljára melyik csapat csípteti fel leghamarabb a csipeszeket). A fiúk sokáig elvoltak a lovagvárral, egyébként az általános őrjöngés a legtalálóbb a kialakult helyzetre.
A vacsora hívószóra aztán rendezett sorokba gyűlt mindenki, pár percre elcsendesedett a lakás. Majd kis idő múlva a torta hívószó hasonló hatást fejtett  ki. Dalt nem énekeltünk, mert névnapi köszöntéses dal nincs a repertoárunkban (van egyáltalán ilyen?), de a gyertyafújás megvolt. 
Bálintot leginkább egy űrhajós legófigura izgatta, amit az ikerlányoktól kapott. Ez sajnos a buli közepén eltűnt, ami komolyabban lehangolta az ünnepeltet, aki - mivel az izgalomtól délután nem aludt az oviban - fáradt is volt, így sírás lett a dolog vége. Szerencsére Domi valahol megtalálta az elveszett űrhajóst, így a végén sikerült Bálintot visszakapcsolni a körforgásba. 

2013. február 12., kedd

Az eddigi legjobban hasznosított ajándék

Vendégeskedések során mindig megállapítjuk, hogy nincs is sok játéka ezeknek a szegény gyerekeknek. Azonban még így is sok olyan holmi van, ami csak porfogó. A babás játékok egy részét, amit már Balázs is kinőtt, karácsony előtt be is tettem egy cipősdobozba, s a cipősdoboz akció keretében útjára bocsátottuk. Remélem jó helyre került. Idén azt hiszem több cipősdoboz is megtelik majd.
Persze karácsonykor így is inkább gyarapodik a játékok száma, nem csökken. Idén kétség kívül a leghasznosabb ajándék a lovagvár volt. Közel két hónap elteltével is napi szintű elfoglaltság ez, főleg Bálintnak. 
De mindenki szívesen piszkálja / fogyasztja, szintjének megfelelően.

2013. február 8., péntek

Cuccolós csaj

Kamilla épp átlagos felszereléssel közlekedik a lakásban:

Ha elmegyünk otthonról, akkor se nagyon akarja alább adni. Egy baba egyik kézben, másik baba a másik kézben, a hóna alatt még egy baba-ruhadarab. Aztán jön a nehézség, hogy le kellene menni a lépcsőn, úgy hogy ne essen el és lehetőleg még kapaszkodjon is. Az autóba beszállni sem könnyű így. Mindent le kell szépen pakolni, majd behelyezkedvén az ülésbe ismét mindent kézbe fogni, babákat ölbe ültetni, babaruhákat - amiket eddig a hóna alatt cipelt - mégis csak fel kell adni, mert hideg van. Aztán fő a biztonság: a babákat is be kell kötni biztonsági övvel, időközben félrecsúszott baba-hajcsatokat megigazítani... Talán akkor indulhatunk is.

2013. február 4., hétfő

Kamilla félelmei, avagy az alvásügy

Van egy kolléganőm, akivel anno együtt vártuk az első babánkat, s pár nap különbséggel szültünk. Azt szokta mondani, hogy azért szeret olvasni minket, mert a sztori nem (csak) cseppfolyós, hogy milyen édesek a gyerekek, meg milyen tökéletes volt ez meg az... Én meg ilyenkor mindig kicsit elszégyellem magam, hogy hú biztosan megint negatívan fogalmaztam, mert a gyerekek tényleg cukik, s az "ez meg az" tényleg tök jó... De erről olyan uncsi írni. Meg hát ezt hajlamos az ember (jelen esetben én) természetesnek venni, s az foglalkoztatja, ami ettől eltér.
Na ez is egy ilyen poszt lesz. :-) A téma ugyanis Kamcsika új alvási szokásai. Kb. két hónapja kezdődött. Előtte is felsírt, esetleg átjött hozzánk éjjel, de semmi komoly. Aztán egyszer csak Kamilla két-három éjszakát átvirrasztott. Az ok: az ágya alatt kutyák vannak. Szó szerint remegett a félelemtől. Ez a félelme nappalra is kiterjedt. Volt olyan, hogy fényes nappal nem mert bemenni a szobába, mert a földön fekvő babaszoknyát messziről kutyának vélte. Az autóban pedig a mai napig csak úgy tudunk utazni, hogy ég az utastérben a lámpa, hogy lássuk, van e kutya az autóban. 

Igazából nem tudom honnan jön ez a fóbia, főleg hogy az utcán nem fél a szembejövő kutyáktól. A mesében szereplőktől sem. Csak amolyan virtuális kutya félelem ez. Mostanában éjszakánként már nem emlegeti ezt, egyszerűen csak nem hajlandó egyedül aludni. Kell valaki, aki mellette van, lehetőleg szoros testkontaktusban. Bálinttal egy szobában, felkapcsolt kisvillany mellett elalszik 1-2 órát. Majd hangosan sírva kel. Ha ilyenkor Tóni a kanapén ülve nézi a TV-t, akkor Kami a kanapén alszik tovább békésen. Ha az asztalnál gépezik, akkor odaül mellé, s fejét az asztalra hajtva alszik. Ha már mindenki alszik, akkor jön hozzánk a nagyágyba. Ezt sokáig toleráltuk, de - szerencsére - van még másik két gyerekünk, akiknek olykor (sokszor) hasonló igényei vannak. Minap szombat reggel az alábbi felállásban  ébredtünk (nagyágyban jobbról balra haladva): Bálint, Tóni, Balázs, én, Kami pedig keresztbe a lábainknál. Kiválóan lehet így aludni. :-)

Apropó keresztbe fekvés. Mióta Kamit visszahordjuk a helyére, alternatív módszerekkel próbálkozik a lelkem. Olykor nem mellénk fekszik be, hanem az ágy végébe a lábunkhoz (képzeld, hogy arra ébredsz, hogy valami szőrös van a talpadnál, pedig nincs is háziállatod...). Aztán ha Mami nálunk van, akkor Mamival alszik. Ez mindenkinek jó: Kami nincs egyedül, ha szerencsénk van a fiúk közül csak egy alszik velünk, hárman pedig egész kényelmes az ágy. Mami pedig még nem mert panaszkodni a kialakult helyzet miatt. 
Komolyra fordítva a szót: Pár hónapos babaként mindhármuk tökéletes alvó volt. Azaz átaludták az éjszakát. Aztán változó korban, változó intenzitással elromlott valami.  Minden éjszaka kelés van. Azonban Kamika mostani virrasztása és vándorlása kapcsán igazán tanácstalanok vagyunk. Bízunk benne, hogy ahogy jött, úgy el is múlik...

2013. február 1., péntek

Bálint szösszenetek

Legjobban az oviból hazafele lehet beszélgetni. Az itthoni felfordulásban már kevésbé elmélyült a diskurzus.
Minap Bálint az ovi előtt meglátott egy fát, amin most is valami furcsa bogyók vannak. Ennek kapcsán kérdezi már autóban ülve:
- Anya, milyen gyümölcs érik télen?
- Hm, semmilyen. De télen is vannak gyümölcsök, mint például az alma. Megérik ősszel, leszedik, elteszik és most is tudjuk enni. Meg van banán és mandarin is, de ezek nem nálunk teremnek, hanem ott ahol mindig meleg van. 
- Az autóban?

Miután tisztáztuk, hogy hol van mindig meleg, előkerült az ott élő emberek bőrszíne. Kérdés Bálinttól: 
- Miért feketék ott az emberek?
- Azért mert ott sokat süt a nap, és nehogy leégjenek. (Profi válasz, nem?)
- Akkor miért nem sárgák? Hiszen a nap is sárga. (Szintén profi következtetés...)

Másnap az ovis öltözőben "Misibácsitorna" után a szokásos felfordulásban (10 gyerek - 10 szülő - 5 testvér - 15 m2-en) készülődünk. Mellettünk diavetítésről van szó. Bálint is lelkesen újságolja, hogy nekünk is van diavetítőnk (új szerzemény). Erre a szomszéd kislány bedob egy diafilm címet, ami nekünk nincs meg. Bálint nem jön zavarba, felém fordul és azt kérdezi:
- Anya, letöltjük? 

A letöltés kapcsán jut eszembe, hogy Tóni el is van képedve, hogy az ő digitalizált világába egy ilyen őskövület technika betörte magát. Főleg, amikor a notebookját és az iPad tokját használom alátámasztásnak diavetítőhöz. Ami mellesleg inkább egy projektornak néz ki, semmint hasonlítana a jó kis egyenszürke, hajlított hátú fémdobozhoz, amilyen nekem is volt gyerekkoromban...