2014. január 27., hétfő

Ha mozi, akkor pop-corn

Ha mozi, akkor pop-corn. Ez igaz a házimozira is. Azaz ha itthon nézünk filmet, akkor is van pattogatott kukorica. Néha elmegyünk érte a mozi büféjébe. :-) A szülők kedvence a gyerekek kedvence is, s nemcsak mozifilmhez, hanem diafilmhez is dukál: 

Egyébként marha nehéz egyidejűleg pop-cornt enni és a diafilm feliratait gördülékenyen olvasva mesélni...

Ui.: Múltkor egy ilyen pop-corn evés után Balin éjjel kitört egy hányós vírus. Ekkor kiderült, hogy a kiscsávó a ki nem pattogott szemeket is megeszi. Szépen egyben lenyeli őket.

Bali pocakja

Bali pocakja alapjáraton is meghatározó méretű. Egyik kedvenc szórakozása azonban az, hogy ezt tovább tetézi: bodyjába felülről kisautókat pakol, amíg annak kapacitása engedi. 
A tegnapi vendégségben történt, hogy mi szülők jól elbeszélgettünk, mert a gyerekek is jól elvoltak. Mint kiderült, Bali különösen jól elvolt. Ezúttal is a ruháját tömködte a kincsekkel, csakhogy most ezek nem kisautók voltak.
 Ezek kerültek elő a kiscsávó ruhájából:
Ahogy Tóni szokta mondani, ha valamely ruhadarabon komoly foltok esnek: "Úgyis nemsokára kinövi...". 

2014. január 19., vasárnap

Síelünk!!! - hosszú változat

No, ez a pillanat is eljött. Elvittem a "nagyokat" síelni!
 
Na nem a MoM Sport oldalába, oda járunk már egy ideje, hanem igazi síterepre, hóba. Kezdetben jó ötletnek tűnt, de aztán az indulás napján kezdett az inamba szállni a bátorságom. De akkor már nem volt mit tenni. Január 1-én délután, lightos szilveszteri buli után 1 órakor útnak indultunk a gyerekekkel. Első etapként Kovácsot vettük fel, aki gondolta kipróbálja a síelést (korábban nem síelt még). Kölcsön tetőcsomagtartónk vígan fütyürészett a tetőn, a gyerekek szépen aludtak az úton. Bálint nagyon izgatott volt a sítábor kapcsán, rettentően várta, már napokkal előtte visszaszámolt és összességében nagyon pozitívan állt a dologhoz. Kami nem volt annyira lelkes, de látva Bálint lelkesedését ő is konstruktív volt. Az utazás terv és GPS szerint haladt, így a várható érkezési időben, vacsorára meg is érkeztünk. Addigra gyerekek is nézelődtek az autóban, az utolsó etapon pedig mesét néztek.
Este megkaptuk a vacsorát és az eligazítást, megjöttek Olivérék, Bálint ovis barátja, így a gyerekekkel nem volt különösebb gond (miután feladtuk a törekvést, hogy normális vacsorázást adjanak elő). Szaladgáltak, felfedezték a szálloda zugait. A lefekvés nem ment zökkenőmentesen. Kivételesen Kamilla aludt el előbb, Bálint a nagy izgalomtól még fél 12-kor is ébren volt és néha kinézett (egybenyitható szobában voltunk, gyerekek külön kellett volna aludjanak).

Aztán másnap beindult az üzem. Reggel előrelátóan 7-kor felébresztettem a gyerekeket, felöltöztünk a reggelihez, majd próbáltam beléjük tápolni valamit, ami nem volt könnyű. Aztán ruhákat fel (még itthon tartottunk síruha próbát, ne ott derüljön ki valami, így ez relatív flottul ment), autóba be és ki a pályára. Kamilla itt kezdte eldobni a fonalat. Síoktatók mondták, hogy megpisiltetve kellene beadni a gyerekeket a délelőtti oktatásra, így még a felvonó alján, amíg Kovács a felszerelését bérelte, elvittem őket teljes felszerelésben pisilni. Ömlött mindenkiről a víz, azt se tudták mi lesz most velük, Kamilla pedig felvetette, hogy ő haza akar menni anyához Budapestre. No gondoltam ez nem indul jól, amit tovább tetézett, hogy ezt követően beállhattunk a legnagyobb tömegbe a központi felvonó aljába. A várakozás aztán egészen vicces volt, mert Bálint két percenként ugrált örömében, hogy végre megyünk sítáborba. Kamilla ugyanilyen gyakran elpityeredett és mondta, hogy menjünk haza anyához, ő nem akar síelni. Én meg a három léccel (Kovácsot ugye elvesztettük idő közben, mondtam neki menjen ahogy bír), a botommal, hátizsákkal és Kamilla kezét fogva, Bálintot a tömegbe szemmel tartva vonszoltam fel a csapatot a hegyre. Előre gondoltam, hogy lehetnek gondok, s akkor még nem látszott, hogy ennek azért jó vége lesz.

Felértünk a hegyre. Kiszálltunk a felvonóból. Hatalmas havas terület fogadott (lent nem volt hó...). A gyerekek rutinból felcsatoltak, ahogy a síiskolában szoktak és mindenki elfelejtve a korábbi baját, nyűgét lelkesen megindult (itt már Kamillában sem merült fel, hogy ő nem síel). Így néztünk ki, amikor felértünk (ami azért is fontos, mert a videókon ezt a ruházatot kell erősen figyelni :-).
 

Gyerekek meglátták a megszokott gyerekfelvonót (kötél megy és bele kell kapaszkodni), bekattant valami a kis fejükben és már mentek is fel. Én is kicsit megnyugodtam, bár a csoport indulását lekéstük, de így is elégedett voltam a teljesítményünkkel.



Az első csúszások alatt megérkezett a síoktatónk is (a videón 0:06-nál síel el a képen, még nem oktató üzemmódban) és Soósék is befutottak, így megindult a normál üzem. Ez abból állt, hogy a gyerekeket 9:45-re felvittük a hegyre. Ott két órát síeltek, majd 11:45-kor átvettem őket és elmentünk a hüttébe, többnyire ezzel a technikával:



Az első nap jól beszívtuk a Hüttét, mert Bálintot a lelkesedés felvitte még egy körre a hegyre, így Kamillát kaptam meg előbb, akivel elmentem a Hüttébe, de ott olyan tömeg volt addigra, hogy nem találtunk helyet. Kami fáradt volt, le akart ülni, de úgy meg nehéz helyet keresni. Szóval nem volt könnyű az első hüttézés. Kamit végül leültettem Oliékhoz (köszönet érte). Majd összeszedtem Bálintot, akire addig Kovács vigyázott és uzsonnáztatta a hozott reggeli szendvicsekkel. Közben én is szereztem helyet is és egyesítettük a családot.


A reggelek és az ebédek innentől kezdve viszont remekül mentek. Reggel még otthon pisiltünk, nem kellett fent a hegyen és így is simán kibírták. Fél 12-kor Kovács Laci és Andi (Soós anyuka) elmentek helyet foglalni a Hüttébe. Apukák pedig közösen szedték össze a gyerekeket és együtt érkeztünk a hatalmas ebédhez, ahol mindenki ki volt egyensúlyozva, le tudott ülni és az ennivaló is ott volt már, mire beérkeztünk. Így volt idő rendesen ebédelni és pihenni. Ezúton is köszönet ezért az előhadnak!

Délután aztán tovább folyt a gyerekek síoktatása, ami nagy léptékkel haladt. Már első nap mentek a csákányos felvonóval, ami elég jól ment nekik (Bálint Olivérrel, Kamilla többnyire Barnussal ment, de a videón éppen a síoktatókkal négyesben közlekednek):



Megtanultak kígyóban haladni, ami a tábor végére elég jól ment nekik.




És rengeteget síeltek. Kamilla reggelente már énekelgetett a sorban, nem akart hazamenni Budapestre anyához és a második nap még a közös piros pályát is bevállaltuk délután a középállomásig.
Harmadik nap a síiskola szervezett egy versenyt, ahol kapukat kellett kerülgetni és mérték az időt. A gyerekek szép eredményt értek el. Kamilla első lett a lány kategóriában. E dicsőséget nem csökkenti, hogy ő volt az egyetlen lány a minicsoportban. Főleg, hogy egyben ő volt a legfiatalabb is az egész táborban a maga 3,5 évével. Bálint pedig Olivér után a második helyet szerezte meg!



Este a vacsora előtt volt díjkiosztó is, de sajnos a szokásokhoz híven egyik gyerekem sem ment ki a dobogóra, így nekik a helyükön adták át az érmet, oklevelet és a rengeteg édességet is.



A síelések után a gyerekekkel visszamentünk a szállodába, Kovács pedig elment bevásárolni és intézkedni. Ez nagyon sokat segített, mert így mi egyből tudtunk tartani egy hatalmas fürdést, ami után szépen játszottak a szobájukban. Cukik voltak.



Ezt követően lementünk vacsorázni, ahol a gyerekek változó intenzitással ettek, de mindig intenzíven játszottak. Ráadásul a síiskolások elvitték őket még egy kis levezető tornára is hét óra körül, így a felnőtteknek is volt egy kis szabadsága.

Az egészben az volt a legjobb, hogy még én is tudtam síelni, miközben a gyerekek is remekül érezték magukat. Persze ki is próbáltam egyből a nyáron szerzett akció kamerámat, amivel elsőre Attis vett fel a szemüvegére rögzítve a kamerát, aztán pedig a botra rögzítéses technikával játszottunk. Lett sikere a dolognak, Attis is berendelte a saját kameráját, így legközelebb már két kamerával fogjuk dokumentálni az eseményeket :-)



Aztán a negyedik napra elromlott az idő. Kamilla egész előző este nem aludt, rosszul volt, így már nem mentünk fel utolsó nap, hanem reggeli után hazaindultunk. Utólag azt gondolom végkimerülés érte utol a lánykát. Három napig nem aludt délután, reggel úgy kellett kiszednem őket az ágyból és ezt nem bírta. Mindenesetre a haza úton már 10.30-kor elaludt (7.30-kor kelt fel), viszont mire hazaértünk addigra mindenki nagyon kiegyensúlyozódott. Így most készülünk a második sítáborba! Ezúttal Turracherhöche a cél, pályaszállás és hogy legyen valami újdonság teljes család, így Ági és Balázs is jön, aki kicsit megszenvedte itthon a mi táborozásunkat.

2014. január 18., szombat

Kopasz folt a gyerek fején - Ez meg mi?

Bálinttal sűrű volt az ősz, már ami az egészségügyet illeti. Volt itt ez foghelyzet, meg a fülhelyzet. Ezen kívül van még a "folthelyzet".
Bálintnak nagyon sűrű, vastag haja van. Nyáron fél centis, télen 3 cm-es kivitelben. Októberben észrevettem, hogy jobb oldalt felül egy bő ujjbegynyi területen nincs haja. Pedig korábban volt. Aztán amikor pár héttel később felfedeztem, hogy bal oldalt is lett egy kopasz foltja, megijedtem. Tóni gyorsan utánaolvasott és diagnosztizált. Kopasz folt a gyerek fején vagy gomba vagy gyulladásos góc miatt van. Mivel szép volt a fejbőre, a gombát kizártuk. Logikusnak tűnt, hogy biztos a fogbaleset miatt mozgó, fájó fog valami gyulladást okozott neki. 
A tünetekkel és saját diagnózisunkkal elmentünk a háziorvoshoz (1), aki elküldött vérvételre (2), jártunk gócvizsgálat miatt fül-orr gégészeten (3), fogorvosnál (4), majd bőrgyógyásznál (5), végül a leletekkel vissza a háziorvoshoz (6). 2,5 nap alatt zongoráztuk le mindezt. Eredmény: semmi. Nincs gomba, nincs gyulladás, nincs góc. Szerencsére. A vérvételen csak egy kis vashiány derült ki.
De akkor mitől van a két folt? A bőrgyógyász mechanikus hajvesztésnek tartja, de soha senki nem látta, hogy Bálint tépkedné, tekergetné a haját. Ez is kizárva tehát. Mindenesetre orvosi tanácsra kapott egy nyárias sérót, azaz jó rövidet, hogy ha esetleg mégis ő húzkodná, akkor nehezebb dolga legyen. Így persze a foltok is jóval feltűnőbbek lettek:
Most, pár hónap elteltével már kevésbé feltűnő a hajhiány. Egyrészt megnőtt a többi részen a haja, s már rálóg a foltokra, másrészt - szerencsére - szép lassan elkezdett visszanőni a haj a megkopaszodott területeken is. Azóta se tudjuk mitől volt, reméljük már nem is kell foglalkozni vele... 

2014. január 13., hétfő

Balázs-ünnep 2.0

Némileg késve, de tegnap Budapesten is megünnepeltük Bali születésnapját. 
Arról még nem számoltam be, hogy a mi kis vegetáriánusunk az utóbbi időben egy húsevővé vált. Mi több, húsfalóvá. Míg korábban csak a köretet ette meg (ha az rizs vagy tészta volt), addig most husit kér. Vagy csontot. Igazi kiskutyus, imádja a csontról lerágni a húst. Itt épp kacsacomb fogy az ünnepi menü részeként. Mintha csak Bálintot látnám...
Az ünneplésbe némi hiba csúszott, mert Balázs szülei nem okultak a szilveszterből. Bali ugyanis nem szereti a tűzijátékot. Sem az utcán, sem a szülinapi tortán. Pedig ez utóbbinak nincs is hangja.
Azért szerencsére hamar kiheverte az ünnepelt az átélt sokkot és ismét villámsebesen elfújta a gyertyát. Majd pedig az utolsó morzsáig megette a csokitortáját.

2014. január 11., szombat

Bálint első felnőtt foga

Vasfog, maradandó fog stb. Én csak felnőtt fognak hívom. Bálintnak kibújt belőle az első. De nem volt ez minden előzmény nélküli: egy fogbalesettel kezdődött és egy másik fogbalesettel végződött.
Még augusztus végén történt, hogy Kamilla és Bálint épp egy kötött takaróval játszottak. A takaró csücske Bálint szájában volt, amikor Kamilla megrántotta azt. A takaró egyik szála beakadt Bálint jobb alsó egyesébe és szinte kirántotta azt. Vérzett, mozgott a fog, de arra jutottunk, nem csinálunk vele semmit. Utána is érzékeny maradt neki és továbbra is mozgott. Október vége felé aztán más okból kifolyólag, de elmentünk fogorvoshoz. Bálint rettentően félt, de szerencsére jó élményekkel távozott. Főleg azért, mert semmit nem csináltak vele, csak egy-két "fénykép" készült. A röntgenkép nagyon érdekes volt: két emeleten sorakoztak a fogai. A felső szint volt a tejfogaké, az alsó szint a még nem látszó, az ínyében sorakozó felnőtt fogaké. A fogorvos úgy döntött, nem húzza ki Bálint hónapok óta mozgó fogát.
December 6-án, Mikulás napján felfedeztük, hogy a mozgó tejfog mögött kibújt a (kétszer akkora) maradandó foga. Na innentől kezdve Tóninak nem volt nyugta, többször nekiállt kihúzni Bálint fogát, de az nem hagyta magát (mármint a fog).
Aztán ma újabb fogbaleset történt. Bálint és Kami ovis barátai voltak nálunk vendégségben a szüleikkel. Búcsúzásképpen Bálint és Oli előadott egy hempergős bunyót, s fejjel összeütköztek. Bálintnak megint elkezdett vérezni a mozgó foga és gyakorlatilag már lifegett az ínyében. Szerencsére kéznél volt Oli apukája, aki történetesen fogorvos. Gyorsan meg is adta a végső döfést a tejfognak: egy zsebkendővel kihúzta azt.
Azóta Bálint többször hosszasan megvizsgálta a tükörben a "lyukat" és tervezi, hogy kinek fogja majd elmesélni a történteket. Én pedig betettem a szekrénybe az ominózus darabot. :-)

2014. január 7., kedd

Balázsnak (nem) jó egyedül

Az újév úgy kezdődött, hogy Tóni elvitte Bálintot és Kamillát öt napra síelni. Annak a síiskolának a táborába mentek, ahova szeptember óta járunk. Én pedig Balival itthon maradtam kettesben. Furcsa volt a hirtelen ránk szakadt nagy csend. Ennél már csak Balázs reakciója volt furcsább. Most kiélvezhette volna, hogy övé a teljes gyerekszoba, az összes játék, s senki nem vesz el tőle semmit. Ehhez képest Balázs nem piszkálta a játékokat. Semmit nem csinált egyedül, engem követett, hívott álló nap: "Anya, gyeje!" Esténként pedig: "Apát akajom!" S bár eddig szerencsére nem volt szokása, de most átjött éjszakánként, s ott aludt velem (sajnos ez azóta is így van). 
Jó pár nap kellett Balázsnak, hogy az egyedüllétet feldolgozza. A negyedik napra kezdett oldódni a helyzet: már előszedte a játékokat és önállóan játszogatott. Aztán másnap hazajöttek a síelők - szerencsére -, s a nagy nyugalmat, csendet és rendet újra felváltotta a zajos csatatér...

Ha Balázs egyedül van itthon, illetve ha kevesen vannak a bölcsiben, akkor nyugodt és relatív szelíd. (A nekem címzett hisztirohamokat leszámítva.) Ha többen vannak, azaz van társaság a bunyóhoz, akkor viszont egy kis harcos tigrissé változik. Bálint nyomdokaiba lépve verekszik és harap. Minap pont azt a kisfiút harapta meg a bölcsiben, akinek a nővérét ugyanerre a célra Bálint szemelte ki magának anno a bölcsiben...
Neki a verekedés egy közösségi játék. Semmi rosszindulat nincs benne, egyszerűen csak szereti és a kellő fizikuma is megvan hozzá. Gyakran megy oda Tónihoz: "Gyeje Apa, boxoljunk!"

A nagy vagányság ugyanakkor nagy félelmekkel társul nála. Fél például a sötéttől. Az adventi időszakban tűnt ez fel igazán. Minden vasárnap meggyújtottunk egy gyertyát a koszorún. Ehhez előtte Bálint lekapcsolta a villanyokat. Balázs pedig jött, hogy vegyem fel és teljes frászban volt, amikor vissza nem kapcsoltuk a lámpákat. Azóta már fifikásabb lett. Feláll egy székre, s felkapcsolja a villanyt magának. 
A másik nagy riadalom a szilveszteri petárdázás és tűzijáték volt. Szilveszter délután is már nagyon sokat durrogtattak nálunk, s állandóan mondta: "Félek." Este, mikor elindultunk szilveszterezni, Balázs már csak úgy volt el, ha Mami szorosan mellette volt. S ugyanígy találtuk őket éjjel, amikor hazajöttünk. Szegény Bali mindig felriadt a durrogatásra, ezért átölelve kellett tartani őt egész éjszaka. 

2014. január 2., csütörtök

Téli játszóterezés

Pár fotó még az óévből...


 Sopron, Erdei játszótér, 2013. december 30.