Balázs, a bátor

Nem tudom mi ennek az játéknak a neve, mondjuk csúszkának: amikor egy tárcsás sífelvonóhoz hasonló eszközre ráül az ember gyereke és csúszik lefele. Sopronban több játszótéren is van ilyen, a gyerekeink imádják. Bálint továbbra megfontolt. Őt csak módjával szabadott meglökni, különben nagyon visszapattant a végéről.  Kami vagány kiscsaj. Pille súlyával hasított. Lencsevégre kapni sem volt könnyű. 

Balázst először Tóni még kísérte, amikor csúszott, nehogy leessen. Aztán egyedül elengedte. Majd a harmadik alkalomtól kezdve nagyot lökött rajta. Balázsunk néha úgy csapódott be, hogy a tartó rúd vízszintesig kilengett, majd visszafele elindult a gyerekkel. Balázs hősiesen kapaszkodott. És imádta, annak ellenére, hogy ilyen túlélő arccal csúszott minden egyes alkalommal:

A menet végén leszállt, s közölte, hogy még egyszer. Kell az adrenalin.

Ismét a hüllők

A 23-ai hosszú hétvégét Sopronban töltöttük. A hirtelen beköszöntött télnek köszönhetően elsősorban a beltéri programok voltak a nyerők. Mentünk pl. hüllőket nézni. Simogatni ezúttal nem lehetett, csak vitrinen keresztül nézegetni őket. 12,5 másodperc / vitrin sebességgel végignézték a gyerekek a mérges kígyókat, viperákat, kaméleonokat és egyebeket. Bár hüllőkiállítás volt a neve, voltak ott pl. nyulak is. 5000 Ft / db-ért haza is vihettük volna őket. Ennél még jobban megérte volna a tengerimalac (500 Ft / db), de a legjobb biznisz a tücsök lett volna (50 Ft / db). 

Kígyót nem árultak, csak fából. Így a fiúk egy-egy fa kígyóval vonultak haza (Kami pedig egy rózsaszín köves gyűrűvel). A kisebbik fiú és kisebbik kígyója: 

Hogy lehet így aludni?

Útban hazafele... Hogy lehet így aludni?

És így?

Na így talán már lehet, bár így felcuccolva ez se lehet túl kényelmes.

De fő, hogy alvás van. Nézegetés, a táj szépségeinek csodálása max fél órára köti le őket. Utána csak az utazás közbeni mesenézés ment meg minket a nagy nyüsszögéstől. 

Amíg a fiúk délután alszanak...

... addig Kamilla csingiling és hercegnő jelmezben illegeti magát.

 Aztán jön egy kis táncbemutató.

 Közben felébred a potenciális közönség egy tagja.

De a műsor nem köti le igazán. Inkább kicsit lefekszik még (az októberi nyárban az erkélyen) ....

Kami csajos dolgaira a fiúk nem nagyon vevők. Tipikus párbeszédek:
Kamilla: - Bálint, csinos a ruhám?
Bálint: - Hm. (alig hallhatóan morog valamit anélkül, hogy odanézne)

Kamilla: - Bálint, szerinted melyik nyakláncot vegyem fel?
Bálint: - Nem érdekel.

Bálintnak még fejlődnie kell a női lélek megértésében. Bár tervei szerint erre nem lesz szükség. Neki ugyanis nem lesz felesége. S hogy miért? Mert ő rendőr lesz.

Bálint katonásdija - katonák vs. vadállatok

A játék várak és játék katonák végtelen játék lehetőséget biztosítanak. Főleg, ha van a játékok között méltó ellenfelük. Na nálunk van. Mostanában az állatok vs katonák közti óriás összecsapások vannak divatban...

A csapatok szépen felállnak, kisebb várakozás után elképesztő módon egymásba gabalyodnak, majd a végén szétszóródnak a lakás minden szegletébe... 

Balázs is síel

Balázsban már tavaly is nagy volt a késztetés, hogy csatlakozzon a testvéreihez az őszi síelés során. Befutott a pályára, próbálkozott, volt kedve menni. Persze nehéz eldönteni, hogy ebben milyen szerepe volt a síelés utáni MoM Parkos látogatásoknak, ahol a Lego-s játékboltot illetve a Szamos marcipán figurákat lehetett megtekinteni, olykor megenni...

Mindenesetre némi fenntartással, miszerint ehhez még túl kicsi lesz, de idén őt is beírattuk a síiskolába! Bálint és Kamilla tavaly egyszerre kezdte - Bálint 5, Kamilla 3,5 évesen -, de gondoltuk Balázs már 2,7 évesen is belevághat. 

Még nem látom a végét, de mindenesetre Balázsunk még most is nagy lelkesedéssel indul neki szombatonként, amikor elkiáltom magam, hogy indulunk a síiskolába! 

Az első alkalommal készültek az alábbi felvételek. De 5 alkalom után is kb. itt tartunk, mert oldalazva még nem tud felmenni a fiúnk és lecsúszni is akkor tud, ha gondosan beállítják irányba. De ezzel a tudással nem lóg ki a tömegből, akik egyébként lényegesen idősebbek többségében. Szóval szurkolunk, hátha idén lesz 3 síelő gyerekünk a sítáborban :-) (amiről Balázs eddig azt gondolta, hogy az a szánkóval történő boltbamenésről szól....)